Bár a múlt század elején-közepén épült, nagy alapterületű polgári lakások építői igazán bőkezűen bántak a térrel, van, ahol spóroltak is vele. Nem a lakótelepi minifürdőszobák voltak az elsők a sorban. A régi, tágas otthonok némelyikében is elégségesnek találtatott -ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy az otthoni fürdőzés akkoriban nem az élvezet, hanem a tisztálkodás kategóriájába tartozott -, ha a fürdőhelyiségbe befért egy kád meg egy mosdó a meleg vizet szolgáltató kályhával. Egy ekkora fürdőszoba maivá alakítását határozta el a kisgyerekes házaspár, amikor beköltöztek egy közel százéves pesti bérház többszobás lakásába.
Kattintson a galériáért!
Meg kellett toldani a régi helyiséget,
hogy nagyobb legyen a rendelkezésre álló alapterület. Ez volt a legelső feladat, ugyanis mindenfélével föl akarták szerelni az új fürdőszobát: nagyméretű káddal, tusolóval, két mosdót is szerettek volna, és még egy vécé is szerepelt a kívánságlistán. A megoldás az lett, hogy föláldozták e célra a háló- és az előszobából egyaránt megközelíthető, cső formájú fürdőszoba melletti kamrát. Így viszont - a közbeékelődő világítóudvar miatt - egy L alakú helyiséget kaptak, ami nem éppen szokványos fürdőnek.
Az új részbe viszont kiválóan elfért egy sarokkád; e fölé került, más megoldás nem lévén, a zárt rendszerű turbócirkó. A kád kiválasztása nem okozott gondot, nagy a választék a háziak szerint, akik nagyon élvezik korábbi lemezkádjuk után az akrilt, nem csak kellemesebb anyaga miatt, hanem mert ergonómiailag is jobbnak és kényelmesebbnek tartják.
Képgaléria megtekintéseKattintson a galériáért!
A kettős mosdó és a zuhanyfülke
számára, ha szűkösen is, de elegendőnek bizonyult a régi fürdő területe. Igaz, szükség volt némi ügyeskedésre, mivel az egyetlen sarokba, ahová a tusolót elhelyezhették, készen kapható, szabványméretű zuhanykabin nem fér el. Egyedi méretű fülke gyártására viszont horribilis összegű árajánlatot kaptak. Így vásároltak egy 80x100-as kabint, s a rövidebb oldalának vázát 64 centisre átszabták, majd ebbe a keretbe méretre gyártattak egy, az eredetihez hasonló edzettüveg falat. Harmadáron el is készült az egyedi tusoló, mellette még a vécének is maradt hely.
A két mosdót befogadó gránitlapot is a térhez szabatták, hogy legyen közlekedésre elegendő hely a tusoló és a pult között. A sarkait is lekerekítették, így szép és biztonságos is. A fölé szabatott nagyméretű tükör kellemesen megduplázza a keskeny teret. A portugál mosdótálak kiválasztása kicsit nehezebb feladat volt, mint a kádé. A háziak szerint a pultba süllyeszthető darabok inkább kör alakúak, ők viszont a hagyományosabb oválist keresték, ráadásul határozott, karakteres peremmel, ami szépen támaszkodik rá a gránitpultra.
Kattintson a galériáért!
A stílus a természetes és minimál ötvözete,
mert a lakók szerint ez illik egy régi lakásban lévő mai fürdőszobához. Az elképzelés leginkább a burkolatokban mutatkozik meg. A mozaikburkolat egyaránt képviseli a mát és a múltat. Így ezt választották ki először, és minden mást ehhez hangoltak.
Miután az olasz mozaik cirmos felületén többféle szín is megjelenik, a gránitlap mintáját és tónusát ehhez igazították. A nagyméretű, hosszúkás, önmagában csíkos törtfehér falicsempe és a hozzá nagyon hasonló sötétbarna padlólap - nem egy termékcsaládból valók, egyik olasz, a másik spanyol gyártmány - szintén jól illik a homokszín felületet adó mozaikhoz.
A csaptelepek is a fürdő stílusát képviselik: modernek, de nem túlzóan.
- kk -
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha & Fürdő Piac magazin 2008/01. számában jelent meg.
