A szabálytalan trapéz alakú helyiség nem kínált sok berendezési variációt. A nem túl nagy tér egyik falát az ajtó, míg a szemben lévőt a méretes ablak foglalja el. Bár ez utóbbi sok szempontból előnyös - könnyű szellőztetni, és gondoljunk csak bele, mennyivel kellemesebb reggelente napfényben készülődni -, az elrendezési lehetőségek számát tovább csökkentette. Az első biztos pont az volt, hogy a beton valahol meg kell, hogy jelenjen az enteriőrben. A tulajdonos már az előző lakásában is használta ezt a belsőépítészetben egyre divatosabb anyagot, és mivel ott látvány és praktikum szempontjából is elégedettek voltak vele, ezúttal még fontosabb szerepet kívántak adni neki.
Egyedi tervek alapján
alkották meg az Ivanka Beton szakemberei az egy köbméter víz befogadására alkalmas ülőkádat, amely a tulajdonos Japánban tett utazásáról hozott emlékei alapján készült. A fürdőszoba viszonylag kis alapterülete miatt nem lehetett szó igazi „medencéről", nem mellesleg pedig víztakarékosabb is a kisebb méret. A hatalmas betontest és a benne elférő rengeteg víz súlya miatt az építéshez statikus szakember
engedélyére is szükség volt. A szabálytalan forma az igényeknek megfelelően alakult. Külön figyelmet fordítottak például arra, hogy a perem elég magas legyen ahhoz, hogy egy termetesebb férfi is nyakig merülhessen a habokba, emiatt viszont lépcsőzni kell a be- és kiszálláshoz. Bár a beton szinte bármilyen árnyalatúra színezhető, az eredeti, szürke szín mellett döntöttek, ami még inkább hangsúlyozza az ipari jelleget. A kád köré épített üvegfalnak köszönhetően az alkotmány tágas zuhanyfülkeként is kifogástalanul használható.
A kádra válaszol
a vele szemben lévő, az egész falon végigfutó betonpult, amelynek része a kényelmesen használható, érdekes formájú, hátrafelé lejtő mosdó. A határozott formát csupán egy egészen apró lefolyónyílás töri meg. A pult alatti terület a tárolóhelye, és ide rejtették el a mosógépet is. Minden szükséges eszközt, illatszert és törölközőt acélszegélyes tejüveg tolóajtók takarnak, amelyek nem vesznek el helyet az amúgy sem túl tágas térből. Segítségükkel megőrizhető a letisztult összkép anélkül, hogy az a praktikum rovására menne. A bejárathoz közel elhelyezett bidé és a vécé szinte észrevétlen marad a két hangsúlyos építmény mellett, különösen, hogy az utóbbit még egy beugró is rejti.
A nem igazán jellegzetes csempét,
amely a falakat és a padlót burkolja, a ház építtetője által felkínált kollekcióból választották. A főszereplő betontárgyak mellett nem is volt szükség ennél dominánsabb típusra, világoskék színe viszont remekül kiegészíti a beton szürkéjét. A kiegészítőkben is az egyszerűség dominál. A csaptelep, a törölközőtartók és lámpák hivalkodástól mentes, de neves formatervezőktől származó darabok, a keret nélküli tükör pedig szinte észrevétlen. Némi színt és természetességet a használat során kialakult, nem megtervezett részletek csempésznek ebbe a minimál stílus szabályai szerint készült térbe. A kád aljában elhelyezett kavicsok nem csak dekorálnak: rájuk lépni felér egy talpmasszázzsal. A meglévő parapetfalon tárolt könyvek is személyesebbé teszik a helyiséget, csakúgy, mint a „hivatalosan" nem ideillő apró, színes kép a falon, amely a lakók számára kedves emlékek miatt szebbé teszi a reggeleket.
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/2. számában jelent meg.
