Attól, hogy valaki családot alapít, nem kell mindjárt lemondania a korábban kedvelt lakberendezési stílusáról, még akkor sem, ha történetesen a minimál szerelmese volt. Bár a rendet, letisztultságot feltételező irányzat elsőre talán nem tűnik kifejezetten apróság-kompatibilisnek, van olyan kompromisszumos megoldás, amellyel megmarad a stílusosság, de a megvalósítás és az árkategória is közelebb áll egy gyerekes család igényéhez és lehetőségeihez.

A világ legnagyobb dizájn-seregszemléje idén áprilisban már ötvenedik alkalommal nyitotta meg kapuit. A fél évszázad nemhogy elavulttá nem tette, de valódi trenddiktálóvá emelte a milánói iSalonit, amelyet ezúttal az Euroluce világítási szakkiállítás egészített ki.

A minimál volt az utolsó és egyben a legfurcsább a lakberendezésben uralkodó „izmusok" közül - állítja Grayson Perry, Nagy-Britannia egyik legismertebb művésze az Economist Intelligence hasábjain. Furcsaságának egyik oka az, hogy egyáltalán nem volt új „találmány", hiszen a minimalizmus filozófiája végigvonul az európai kultúrán. Már Szókratész így fogalmazott, „egy trágyából minőségi módon készített vödör jobb, mint egy gyengén kivitelezett aranypajzs", a 18. századi olasz építészetben pedig már megjelenik a funkcionalizmus eszméje.

Egyszerű, férfias, praktikus, mondanánk első pillantásra a belvárosi, új építésű ház fürdőszobájára, s ez stílusát, gondolatiságát tekintve teljes mértékben igaz is. Az összkép azonban vitathatatlanul egyedi, köszönhetően a tulajdonos betonhoz való vonzódásának.

A budai villalakás icipici fürdőszobáját igyekeztek minél egyszerűbben és kényelmesebben kialakítani. A letisztult minimál stílus semmilyen sallangot nem visel el, az egyetlen díszítés a bronzosan csillogó üvegmozaik.

A minimál étkező sem kell, hogy barátságtalan legyen.