A lakberendezésben az 1980-as évek közepétől hódító minimalizmus üres terekre és egyszerűségre törekszik. Filozófiája szerint a tér szolgálja az embert. És ebből fakad a másik furcsasága: ez a nagyon szabadnak tűnő stílus valójában rettentően szigorú. A nagyvonalúan kezelt térben mindennek helye van, méghozzá feszesen, szimmetrikus elrendezésben, a rendetlenség csak komponált lehet. Ráadásul - ugyancsak ellentétben a látszattal - a minimalista berendezés kifejezetten drága, méretéből adódóan is, és azért is, mert egyáltalán nem olcsó elérni, hogy a berendezési tárgyak feltűnően egyszerűnek nézzenek ki. A stílus titka ugyanis a pardont nem ismerő minőségi anyaghasználat és a tökéletes kivitelezés. A fényes fehéren tündöklő anyaggal vakolt fal és a fekete ébenfából készült padló drága, és az ápolása sem olcsó, sőt kifejezetten munkaigényes. A por és a rendetlenség azonnal feltűnik egy ilyen térben. Így csak rendmániásoknak ajánlott.
A minimál stílus filozófiájából következik az is, hogy itt a funkciók egybenyílnak. A mindennapokban azonban nem feltétlenül kényelmesek az egymásba folyó terek, kizárólag akkor jók, ha a tágas placc mellett mindenkinek marad egy ajtó, amit magára csukhat időnként.
Viszonylag hosszú ideig volt a lakberendezésben uralkodó divatirányzat a minimalizmus, ám most, úgy tűnik, a továbbiakban nincs irányadó „izmus". Most minden egyszerre történik, és Perry szerint jelenleg arra nézve sincs egyértelmű válasz, hogy mi számít avantgárdnak vagy éppen retrográdnak a lakberendezésben.
A trendi miliőnek mindenesetre fenntarthatónak kell lennie, megfizethetőnek és kényelmesnek. Ezenkívül azonban egyszerre divatos minden, ami illeszkedik a modern életstílushoz. Az otthonunkat tehát szabhatjuk sok textillel és antik vonalú kárpitozott ülőbútorral klasszikusra, modernre - de nem feltétlenül minimálra -, countryjellegűre, art decóra, mediterránra, távoli tájak hangulatát idéző egzotikusra, ahogy nekünk tetszik. Vagy akár maximál stílusúra is, amely épp a minimál ellentéte: merész színek és gömbölyű formák kavalkádja, amelyet jó érzékkel kell összeválogatni, máskülönben könnyen lesz giccses és hatásvadász az enteriőr.
Tágasan kényelmesebb
Van néhány alapszabály, amelyet stílustól és divattól függetlenül érdemes megszívlelni. A minimál otthonok legfőbb látványeleme a szellős elrendezés, de egyik stílus sem kényelmes, ha zsúfolt. Rendet tartani, takarítani, sőt kényelmesen mozogni is nehezebb egy túlbútorozott lakásban. A mentális komfortérzethez tágasságérzet, esztétikailag kellemes arányok is tartoznak. Ezt számszerűsíteni nehéz, ráadásul személyfüggő, hogy ki mekkora térben érzi jól magát. Ugyanakkor minden bútornak van helyigénye, amellyel az építészek és a lakberendezők számolnak egy-egy helyiség kialakításakor. Ebben figyelembe veszik azt is, hogy a bútor használatához szükséges térméret nagyobb, mint magának a bútornak a dimenziói. Az általában elterjedt méretezés szerint normál fotelre legalább két négyzetmétert kell szánni, egy háromszemélyes pamlag helyszükséglete pedig akár öt négyzetméter is lehet. Szakemberek szerint a kényelmes közlekedősáv minimum 75 centiméter, vagyis az egyes ülő- és beépített bútorok között és mellett ennyi helyet kell hagyni. Ajánlatos az étkezőben is figyelembe venni ezt a méretet a tálaláshoz szükséges közlekedő kialakításakor.
