Van, aki sosem, vagy csak nehezen tudja megtenni, és van, aki könnyen ki tudja mondani: "Megbocsátok néked..."
Te már megtetted valaha? Mit éreztél? Hatalmi fölényt? Gőgösen úgy hitted: "kegyelmet gyakorolsz"? Szerepet játszottál és pózoltál, miközben a lelked mélyén továbbra is sértett maradtál? - akkor Te valójában nem tudsz még megbocsátani.
A bölcsek azt mondják, ha valaki valóban megbocsát, - az fölemelkedik. Akár akarja, akár nem. Nem mások fölé helyezi magát, hanem olyan homokzsákot hajít ki a lelkéből, hogy önkéntelenül is magasabbra jut.
Az a kérdés ilyenkor, hogy önmagunkban hogyan intézzük el a sérelmet.
"Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a mienk többé: ez a megbocsátás. A megbocsátás: egy letapadás megszüntetése. A lényeg a szabadulás." - vallja Müller Péter író.
Nem könnyű. De ha úgy fogjuk fel, "hogy a másik azt tette, amit kellett", vagyis hogy a bántás sorszerűen ért minket, talán ez segít.( Persze ennek akkor is működnie kell, ha a másik olyat művelt, amit egyáltalán nem kellett volna megtennie.)
A "feloldozásunktól" nem ő lesz szabad, és más ember, hanem mi. (Bár hatással lehetünk rá, de ha ő nem szembesül tettével, és nem bocsát meg önmagának, akkor megtisztulni, meggyógyulni sosem fog.)
Ha jó szülő vagy, tudod, hogy a valódi megbocsátás az átölelő gyengédségtől, a legszigorúbb erélyig terjed. Mert a gyermekünket nem a saját sérelmeinken keresztül nézzük, hanem egy szerető "isten szemével", s azt tesszük, ami nekik üdvös és jó.
A megbocsátás olyan, mint egy léggömb.
Amikor letekerjük ujjunkról a zsinórt és elengedjük a lufit, nem nézünk utána, ahogy egyre magasabbra száll, még akkor sem, ha az hangosan szétpukkan. Egyszerűen csak elfeledjük örökre, még a zsinór emlékét is az ujjainkon.
Nem a léggömb lesz szabad, hanem mi.
S mi történik ezek után? Innentől kezdve, már azt tesszük, amit jónak látunk, mert csak a szabad ember tud helyesen cselekedni.
Erre tanít az evangélium is: "Bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek..."
Hát tedd meg Te is, magad miatt... 
