A héten többediziglen is szembetaláltam magam az évi kötelező hírre: megválasztották a világszépét, egy szőke, vékony, láthatóan törékeny alkatú, cseh hölgy személyében. A képeket nézegetve egy élő porcelánbaba, a modernkori Barbie megtestesülése néz rám gyermeki tekintettel, ártatlan arcocskával.

Nagyszerű - morgok magamban. Igen, nyugodtan mondhatják, hogy savanyú a szőlő, de valami más is szöget ütött a fejemben.

Ilyen híreket olvasva még jobban megerősödik bennem a gondolat, hogy szakítani kellene végre azzal a hagyománnyal, hogy mindig csak a széppel és ízlésessel foglalkozunk. A szépet jónak hisszük, könnyebben megbocsátunk neki, és nézzük el hibáit. A szépről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy jobban szerethető, mint bárki vagy bármi más. A szépet kitüntetjük, megdicsérjük, fejet hajtunk előtte.

Bezzeg a rút, ijesztő arcoktól, emberektől sokan megrémülünk, gyakran undort váltanak ki belőlünk. Gyakran esünk abba a hibába, hogy küllemük alapján ítéljük meg összes jellemvonásukat, s képzeljük őket ostobának vagy kellemetlen személyeknek.

Nincs ez másképp az állatok esetében sem. Mert miért van az például, hogy csak a kedves, szép, puha és bájos állatoknak van képzeletbeli örökbefogadójuk vagy gazdijuk? Miért van az, hogy a többség a szeretni való kategória alatt többnyire kutyát, macskát, hörcsögöt vagy tengerimalacot ért?

Én viszont úgy döntöttem, hogy ma teret engedek egy oldal erejéig a csúnyaságnak is, hogy bebizonyítsam, nincs igazunk! S mivel a héten volt az Állatok Világnapja, így a világ legrusnyábbnak kikiáltott állatai közül mutatok be néhányat Önöknek. Éljen a csúnyaság!

  A nagy találkozás-közelről

Az oklahomai "Ronda Rovar" verseny sztárját láthatják: Corydalus cornutus-t személyesen.

Ha kihúzzuk a mikroszkóp alól, akkor sem mutat szebben

Ilyenkor szontyolodik el a mezei átlagember, hogy nem tart otthon házi mikroszkópot. Igaz, egy ilyenfajta barkács-mikroszkóppal nem sikerülne egy ilyen remekbeszabott, felnagyított találkozás ezzel a rovarral, akit a világ legrútabb állatának választottak meg.

 Ha a pillantás gyilkolni tudna...

Íme a Matamata Teknős. A spanyol Matamata jelentése: "Megöllek-megöllek". Nos, nem túl állatbarát csalogató.

Paraméterei: extra széles száj, apró szemek, amelyek meglepő közelségben vannak a csinos kis ormánnyal. A testét pedig mindenféle bibircsókok borítják, előretolva ezzel őt a második helyre.

 Egyenesen a konyhából...

 A szerzeteshallal az ínyencek többnyire csak fogyasztható állapotban találkoznak már a tányérjukon. Most lerántjuk a leplet, és megmutatjuk, miért is kaphatott bronzérmet a rútak versenyében az erről mit sem sejtő szerzeteshal.

Vissza a halálból...

2003-ig erről a szegény páráról (Almiqui) azt hitték, hogy kihalt. Az életbe való visszatérését azzal ünnepelték meg, hogy egyből beválasztották a világ legcsúnyább állatai közé. Ő lett az ötödik a sorban.

Tisztes őszes

A képen egy  hawaii denevérfajtát láthatnak, amely egyébként mára már veszélyeztetettnek számít, s méltán érdemli ki a tiszteletet szőrének őszbe hajló színe miatt. Apró, kerek fülei csak egy vékony sávban "meztelenkednek", de a szende tekintetet méltán pozicionálja az előkelő nyolcadik helyre.

A képen nem láthatják, de állítólag akkor a legijesztőbb, amikor eltátja a száját...

Adj egy csókot

Végül álljanak itt személyes kedvenceim a "Gyümölcs-denevérek", vagy más néven a Rókadenevérek. Afrika vadonjaiban tanyáznak fejjel lefelé lógva 3-25 fős csoportokban.

Ők nem kerültek be a top 10-be, de szerintem méltán tarthatnának rá igényt. Igaz, a kínálatot elnézegetve, sokan pályázhatnának még a "Rondaságok" alternatív díjára......

KV