Vagy, éppen  a kalóriák kiszámítása miatt, tudnia kéne, hogy mennyi is a súlya, mondjuk egy evőkanál olajnak, vagy cukornak.

Hiszen nem tarthat otthon mindenki patikamérleget!

Nos, nem is kell!  Íme egy kis segítség a mennyiségek kiszámításához:

Egy "csapott" evőkanál a következő mennyiségekkel egyenlő a különböző hozzávalókból:

- olaj, ecet, citromlé, tej, tejföl, tejszín, mustár, paradicsompüré, víz és gyümölcslé - 15 gramm

- porcukor - 15 gr.

- kristálycukor, liszt és búzadara - 12 gr.

- margarin, vaj, zsír és rizs - 20 gr.

- reszelt sajt - 10 gr.

Egy "púpozott" evőkanál liszt, cukor és túró 20 gr. sulyú

Ha valamiből még kevesebb kell, akkor arányosan használhatunk pl. fél evőkanálnyit.

A szabvány, egyenlő oldalú kockacukor 5 gr. súlyú

Egy diónyi zsiradék kb. 20 gr.

Egy csipet só, vagy szárított fűszer kb. 1 gr.

Ha egy "pohárka" szeszt ír a recept, akkor a szerző a szabvány pálinkás pohárra utal, melynek űrtartalma 5 cl.

Édességek receptjében gyakori, hogy bögrével adják meg a hozzávalók mértékét. A normál méretű bögre általában 250 ml űrtartalmú, bármilyen bohókás formája is van. Az ilyen recepteknél általában az a fontos, hogy mindent ugyanazzal a bögrével mérjünk ki, így megtartva a hozzávalók arányait.

A fűszerek adagolásánál a régebbi receptek gyakran használják a "késhegyni" mértékegységet. Jó tudni, hogy a szerző a "retró", gömbölyített végű késekre gondol, amelyiknek a hegyét kb. 1 cm "mélységben kell megmeríteni a fűszerben, púpozottan.

Arra is kell vigyázni, hogy nem mindegy, friss, vagy szárított fűszernövényt használunk fel. A frissből általában kevesebb, kb. a fele mennyiség szükséges, mint a szárítottból. A szárított fűszereket mindig főzés közben, a frisseket viszont inkább a főzés vége előtt érdemes beletenni az ételbe, hogy ízük, aromájuk kibontakozzon, de a frissek ne veszítsék le vitamintartalmukat.

A só és a fűszerek használatánál egyébként is tanácsos előbb kevesebbet beletenni, és inkább megkóstolni, majd ha kell, még mindig lehet hozzáadni.