Minden gondom, feszültségem elszállt arra a pár órára, amit ott töltöttem.

Busszal Pilisszentlászlóra utaztunk, majd neki vetettük magunkat az erdőnek. Én, mint "nagy túrázó" egy nagymama korabeli szütyőt vittem magammal, mert valamilyen oknál fogva egy darab hátizsákot sem találtam otthon. A cipőválasztásom is azt mutatta, hogy igazi városi lány vagyok, ugyanis fél óra séta után kettészakad a talpa, és a hátralevő utat lyukas cipőben kellett megtennem.

Csupán egy dolog járt a fejemben, hogy miért vannak itt ilyen kevesen? Hogyan lehetséges az, hogy az emberek nem tudják milyen kincs, és érték van a közelükben? Ez az érték, pedig nem más, mint a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

Gondolom, most sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy hol van a Duna-Ipolyi Nemzeti Park, mert még nem hallottak róla. Adok egy kis segítséget:

A Duna-Ipoly Nemzeti Park a fővárostól északi irányban, a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyók között helyezkedik el. Több mint 60 ezer hektárnyi területének egyik legszebb része, pedig a Dunakanyar.

A Dunakanyart övező erdővel borított hegységeket és az Ipoly völgyének még viszonylag érintetlen szakaszát magába foglaló Duna-Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben alapították.

A nemzeti park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely határainkon belül egyedülálló.

A Dunába, illetve az Ipolyba ömlő patakok, valamint a Pilis karsztvíz készlete kiemelkedő jelentőségű víztani értéket alkotnak. A felszín alatti kincsekhez tartoznak a barlangok is, melyekből a Pilisben több mint 200 található - a legismertebbek a Leány-, a Legény- és a Sátorkőpusztai-barlang -, de a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is előfordulnak.

A Börzsöny leginkább várairól nevezetes, de a vizek hegysége is: három nagy patakját 335 forrás táplálja, melyből negyvennél több 600 m fölött ered. A Visegrádi-andezithegységben a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék vadregényes szurdoka éppoly lenyűgöző, mint a szél, a fagy és víz formálta Thirring-szikla és Vadálló-kövek.

A budai barlangok leglátványosabb képviselői a Hármashatár-hegycsoport lábánál elterülő Szépvölgy-Rózsadomb felszíne alatt rejtőznek, ahol az öt legnagyobb barlangrendszer együttes hossza több mint 30 km. E nagy barlangok közül talán a legismertebb a Pál-völgyi-barlang, amelyet már 1944-ben védelem alá helyeztek. A jelenleg feltárt 13,3 kilométernyi hosszúságával az Aggteleki Baradla-barlang után hazánk második leghosszabb barlangja.

A fővárostól 40 km-re, Tata és Székesfehérvár között, a szépséges Váli-völgyben fekszik az Alcsúti Arborétum. Az arborétum "alapkövének lerakása" József nádor nevéhez fűződik. Legszebben a kastélypark maradt ránk, a mai arborétum. Ennek kialakítására 1825-ben került sor a község határában. A Vácrátóti Arborétumban, pedig ma12 ezer növényfajt és fajtát, ezen belül 2800 fa- és cserjefélét, a rendszertani gyűjteményben, pedig 3 ezer virágos növényfajt mutatnak itt be.  Gróf Vigyázó Sándor 1871-ben vásárolta meg a területet és Jámbor Vilmos elképzelései szerint alakították át a kertet.

A Vértesi Tájvédelmi Körzet sok látnivalót nyújt a természet szerelmeseinek és azoknak, akik a történelmi korok emlékeit csodálják meg szívesen.

Én biztos újra elmegyek, csak jobb cipőt veszek fel! Te is mozdulj meg, és ne keresd a kifogásokat, hogy miért nem érsz rá, mert hidd el, MEGÉRI!