Először is: definiáljuk végre pontosan, mit jelent nőiesnek lenni?
Jöttek is az ötletek garmadával.
Csoporttársaim- természetesen a gyengébbik nem képviselői közül-, meglepő könnyedséggel sorjázták a nőiesség tárházának apró fortélyait:
"Ne úgy állj, mint akit a buszmegállóban felejtettek. Hasat be, mellet ki, csípőt oldalra tolni..."
"Dobjuk el a mackónadrágot, kislányok. Otthon is csak csinosan. És egy kis smink, az sohasem árt".
"Nézz fel rá, mint egy istenre. Hadd érezze, hogy ő a férfi. Hogy képes megoldani a dolgokat".
"Hidd el, igénylik azt, hogy néha gyenge legyél és elesett".
"Tudom, hogy te öntudatos barna vagy, de jegyezd meg: néha nem árt egy kicsit szőkének is lenni".
Nos, helyben vagyunk. Azon túl, hogy ezek szerint külön munkaviszonyt jelent nőnek lenni, ráadásul a nap huszonnégy órájában kissé fárasztó mind az összes aranyszabályt betartani; emellett még azt sem ártana megtudni, hogy a csudába kell szőkének lenni?
Még mindig gondban vagyok a nőiességgel...
K.V.
