A meleget is adó, sárgás fényű láng elválaszthatatlanul hozzátartozik az ünnepi hangulathoz.
A gyertya évszázadokon át a legelterjedtebb világítóeszköz volt, fényének varázsa, bensőségessége az elektromos áram korában is változatlan maradt; gyertyák és gyertyatartók a legkülönfélébb anyagból, a legváltozatosabb méretben és formában készülnek ma is.
Szinte minden anyagból gyártanak gyertyatartót: fából, fémből, üvegből, porcelánból vagy más kerámiából.
A legnépszerűbbek mindig a különféle fémek voltak, a vasból, rézből készült daraboktól a bronzon át egészen az ezüst- vagy aranytárgyakig. A fény megsokszorozását szolgálta a csillogó felület, az egyszerűbb, vasból való darabokra pedig tükröt szereltek.
A gyertyatartók formája is rendkívül változatos: lehet földön álló, asztali, falra szerelhető vagy éppen hordozható, kézi gyertyatartó.
Stílusban, díszítettségben a változatok száma végtelen: a méretes, akár 10-15 karos, míves ezüsttartóktól az egyszerű borospalackig igen sokféle dolgot nevezhetünk gyertyatartónak.
A gyertyatartó
első írásbeli említését a Bibliában, Mózes II. könyvében találjuk, amikor Isten előírja Mózesnek, hogy milyen gyertyatartót kell a szentélybe állítani. Ez a zsidó liturgiában ma is használatos hétágú gyertyatartó: a menóra, amelyen akkoriban még olajat égettek.
Az első ránk maradt gyertyatartók többnyire liturgikus célokat szolgáltak. Készültek rézből, és hozzájuk kanócvágót és koppintót is adtak - amelyeket gyakran a gyertyatartókra lehetett akasztani -, mivel a 19. század előtti gyertyák kanócát még vágni kellett, illetve egy-egy nagyobb csillár gyertyáit nem lehetett csak úgy elfújni. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik féltett kincse is egy 12-13. századi bronz gyertyatartó, amelynek lefelé szélesedő formája sokban emlékeztet a ma is használatos, egykarú gyertyatartókéra.
Ha pénztárcánk engedi, ma beszerezhetünk formatervezett vagy antik darabokat, ha nem, elővehetjük a fantáziánkat, és akár egy nagyobbacska, stabilan álló kavicsra is illeszthetünk gyertyát.
Az egyik leghangulatosabb, népi eredetű karácsonyi tárgy az almába állított gyertya. A fény, a gyertya fénye a keresztény szimbolikában Istent és a fiát, Jézust szimbolizálja. Az álmoskönyv is úgy tartja, hogy a gyertyatartó azt jelenti: hited ezután is veled marad, és továbbra is átsegít a kellemetlenségeken.
Jó tudni
Az első méhviaszból készült gyertyákat a rómaiak készítették. A maihoz hasonló faggyú- és viaszgyertyák a középkor kezdetéről valók, ezeket mártogatással vagy öntéssel állították elő, és meglehetősen költséges holmik voltak, így leginkább a templomokban vagy főúri lakhelyeken fordultak elő. A sztearingyertyát 1825-ben szabadalmaztatta M. E. Chevreul és J. L. Gay-Lussac. A manapság kapható gyertyákat kemény paraffinból és sztearinból gyártják, a ma használatos kanócot pedig pácolják, hogy lassabban égjen, és kevésbé füstöljön. Ma már a hobbiboltokban gyertyaöntéshez szükséges eszközöket is beszerezhetünk, így magunk is előállíthatunk gyertyát.
Bálványos Anna
Konyha és Fürdő Piac archív
