Az elmúlt 300 év átfogja a pezsgőgyártás történetét, ékes bizonyítékaként annak, hogy a pezsgő egy olyan ital, melynek fogyasztási kultúrája is fejlődött, s a fogyasztók tábora is rendkívüli mértékben növekedett. Ennek pedig az az oka, hogy a pezsgő meglehetősen "univerzális" italnak tekinthető.
Ha még nem próbálták, érdemes kipróbálni, hogy egy ünnepi étkezés minden fogásához pezsgőt kínálnak. Elsősorban természetesen a száraz pezsgők azok, amelyek éppen savtartalmúknál fogva nemcsak aperitifként kiválóak, hanem a leveseknek és a főételek is rendkívül jó kiegészítői. De az ínyenceknek desszertekhez is ajánlható a száraz pezsgő, mert szinte feloldják az édességérzetet, s a szénsavtartalom miatt nagyon kellemes élvezeti értékkel is gazdagodunk. De természetesen lehet választani a desszerthez egy édes pezsgőt is.
A szakértők számára közismert az, hogy a legtöbb illatot, zamatot, pezsgőjelleget a "brut", szaknyelven a nyers, azaz az olyan pezsgő testesíti meg, melyben a hozzáadott cukortartalom az érlelés után minimális, tehát a másodlagos pezsgő ízek és zamatok dominálnak.
A magyar közönség jelentős része viszont édes pezsgő párti, pezsgőkultúránk - nyugodt szívvel mondhatom - meglehetősen elmaradott. Az átlagfogyasztó tulajdonképpen a pukkanáson és a szénsavtartalmon túlmenően meglepő és érdekes, intenzív ízeket keres a pezsgőben, melyeket elsősorban édes ízeknél vél felfedezni, s ebbe az irányba tolódott el az ízlés.
Jóllehet az igazi, finom pezsgőnél az autolizátum (az élesztők önbomlása) ízek, a finom élesztős aromák harmóniája, és a technológiából fakadó finom zamatok és savtartalom az, ami meghatározza a pezsgő élvezeti értékét.
Tipp: A pezsgőt mindig jól behűtve (4-6 fokra), hosszú kelyhű, hosszú szárú talpas pohárban kínáljuk.
Lovas Katalin
