Az élet vize. Csodálatos szimbóluma ez a kifejezés a fejlődő életet körülvevő magzatvíznek és az újjászületésnek. A magzatvíz valóban az élet vize a pici számára, hiszen megóvja a külvilág ártalmaitól, biztonságban tartja hónapokon át.
A magzatvízen keresztül ismerkedik meg az ízekkel, gyakran nagyokat is kortyolgat belőle. A magzatvíz tompítja a hangokat, és kellemes környezetet biztosít a csöppségnek, aki ezt kihasználva gyakran bukfencezik, izeg-mozog.
A magzatvíz mennyisége, tartalma fontos információkat közvetíthet mind az anya, mind a baba állapotáról.
A víz mindannyiunk számára az élet alapfeltétele, nem hiába hívják őselemnek. Gondoljunk csak a bibliai teremtéstörténetre: Isten lelke lebegett a vizek felett; és a görög bölcsek közül pedig Thalészre, aki szerint minden élet a vízből, mint ősprincípiumból keletkezett.
A korai hitrendszerek kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak a tengereknek, óceánoknak, és - minő véletlen - női tulajdonságokkal ruházták fel őket. A termékenység, végtelenség szimbólumaként tekintettek rájuk.
Szinte adódik is a párhuzam az élet őstengere és a magzatvíz között. Ahogy az őstengerben megjelenő egysejtűek fokozatos fejlődésnek indulnak, úgy fejlődik a megtermékenyített petesejt a méhen belül. Mindkét fejlődés óriási lehetőségeket és csodákat eredményez.
Az emberek álmukban (tudattalanjukban) gyakran visszavágynak a tenger (a magzati lét) ősnyugalmába, újra át akarják élni a szabadság mámorító érzését. Sőt, a stresszes hétköznapok során vagy krízishelyzetekben is kialakul bennünk ezután a ki nem mondott édeni állapot utáni vágy.
Valóban, jó lenne év közben (is) állampolgári jogon néhány hét tengeri fürdőzés. Biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig töltekezhetnénk az ott szerzett élményekből.
K.V.
