Ha van rá lehetőségem. Akkor már, mintegy jelként, napok óta lakáshitelekkel foglalkozó plakátok jöttek velem szemben az utcán, talán nem is ragasztottak más plakátokat...
Teljesen felvillanyozódtam az ötlettől. Nyilván hülyének néztek a metrón, hogy vigyorgok, mint a tejbetök, de nem bántam. Legközelebbi alkalommal, ahogy hazamentem szüleimhez, meg is beszéltem velük a dolgot. Előtte telefonon is említettem, kiderült, ők is gondoltak már rá. Utánanéztem a lehetőségeknek, és felkészülve ültem le velük megbeszélni, hogy is valósítsuk meg közösen. Sajnos ugyanis, a mai Magyarországon, nem kevés szükség van a szülők segítségére, még ha csak fedezeti támogatásukra is.
A család áldását adta rá, és elkezdődött az első számú izgalom: ki kellett nézni leendő hajlékomat. Az Igazit, a Tökéletest, ahol igazán jól érzem majd magam. Újra és újra örömmel töltött el a tudat: saját kis kuckóm lesz, ahol azt csinálok, amit akarok, ahol, ha akarom rendetlenség van, ha akarom nem, ahol nem kell mások után takarítanom, és akár hupililára is festhetem a falakat, senki nem fog beleszólni! Belevetettem magam a hirdetésekbe, én is hirdettem, rengeteg e-mailt és telefont kaptam, időpontokat beszéltem meg, és lejártam a lábam...
Buda eszembe sem jutott. Az én pénzemért ott nem lehet semmit vásárolni- gondoltam. Utolsó nap aztán mégis megnéztem a budai hirdetéseket is, kíváncsiságból. És akkor...megláttam Őt. Leírás szerint megfelelő, ára is rendben van. Gyors telefon, és időpont megbeszélés. Kertes házacska! Illetve egy három lakásra osztott kertes ház egyik lakása, de külön bejáratú kerthasználattal. És Budán, Békásmegyer északi részén, kilátás szerelmeimre, a hegyekre, kint a belvárosból, gyönyörű környéken, hát kell ennél több?
Kb. 30 lakást jártam már le, mire Őt is megnéztem. Fáradt voltam, és összezavarodott, nem igazán találtam addig olyat, amely igazán megmozgatta volna a fantáziámat. Egy vasárnap délelőtt, a megbeszélt időben aztán ide is eljutottam. Kedves, fiatal házaspár fogadott a helyszínen.
Első látásra szerelem volt a miénk. A lakással. Ahogy megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy lehetőségem adódhat a külvárosba, nem bérházba költözni, ahol még kertem is lehet. Már másnap megtelefonáltam nekik, hogy én leszek a Vevő.
Addigra már hosszú órákat töltöttem mindenféle átalakítási tervekkel, miként is fogom belakni, berendezni. A barátaim egyik ámulatból a másikba estek, mikor elmeséltem nekik, milyen színeket, mintákat, berendezési stílust találtam ki. Bújtam a szaklapokat, könyveket, jártam a boltokat, újabb és újabb ötleteket kaptam. Műszaki rajzot készítettem, és - mivel mérőszalagom nem volt - vonalzóval méregettem le a lakás-tartozékokat, fürdőkádat, tűzhelyt, hűtőt, mi hova fér el, és milyen képet fog mutatni. Minden részletre kiterjedően megvoltak a terveim, már csak kivitelezőt kellett találnom. A nehezebb munkákra, mert feltett szándékom volt, hogy a munkák java részét én fogom elvégezni, mindig is élveztem az ilyesféle munkákat, amikor kreativitásra, kézügyességre van szükség. Gondoltam- naivan - egy hét elegendő lesz a festésre, berendezésre, kiegészítőkre, 27 négyzetméter (+ galéria!) nem lehet nagy munka.
Így nézett ki a lakásom: a bejárati ajtón túljutva az ember rögtön a konyhába lép. Hossza három méter, szélessége 2,5. Nem szeretem, ha nincs egy kis előszoba, ezért le akartam választani üvegtéglafallal egy kis 2,5x1 méteres előszoba részt. A bejárati ajtóval szemben, a konyhából nyílt a fürdőszoba, tőle balra a mosogató, jobbra a tűzhely. Ez volt a második pont, amin változtatni akartam. Megnyitni a fürdőt a szoba felé, és befalazni az eddigi bejáratot. Egyrészt plusz teret nyerek a konyhában, másrészt kényelmesebb, ha a szobából nyílik. A szobába a konyhából, jobbra lehetett bejutni. Az ajtótól jobbra - vagyis azon a falrészen, ahonnan a lakás bejárati ajtaja is nyílik - az ablakok, balra pedig a 1,5 méter szélességre előreugró galéria található. Nos, én ide, a galéria alá terveztem a fürdőajtót (máshova nem is lehetne), de így le kell vágni kicsit a galériából, hogy kényelmesen elférjünk mellette a fürdőbe menet, így a majdnem 4 méteres hosszából 3 méter marad. A konyha és szoba közötti falat pedig meg akartam szüntetni, mégpedig ablakos-boltívesre, ugyanúgy az ajtót is, kis helyen ugyanis teljesen feleslegesek az ajtók, csakis a fürdőszobára kívánatos, de oda is csak tolóajtó, máshol csak helyet foglalja. Úgy terveztem, az ajtót kissé arrébb nyitom meg, mint ahol most van, és szép arányosan jobboldalon is, baloldalon is egy-egy boltíves ablakocska nyílik a szobára. A boltívet terméskővel fogom kirakni, a szoba fala sötétvörös lesz, a berendezés viszont teljesen világos, tört-fehér és arany, a padló parafából készül majd, a konyha nap-sárga, az előszobába beépített szekrény kerül, és a maradék bútorok nádból, vagy bambuszból készülnek. A boltíves ablakocska elé kerül a nappali sarok, a galériára a háló, a galéria alá a számítógép sarok, ez a fal - az ablakkal szembeni - tiszta tükör lesz, az remek térnövelő hatású. A fürdőszoba üvegcsempével lesz burkolva, a mennyezete szintén tükör, ez is térnövelő hatása miatt, és kádat terveztem bele. Ritkán veszek ülőfürdőt, de biztos vagyok benne, ha csak zuhanyfülke volna, nagyon hiányozna a kád. A konyhát az előszobától leválasztó üvegtéglafal lábazatán saját készítésű mozaikminta díszíti majd, és tele lesz a lakás növénnyel, persze ízléses mennyiségben. A lényeg valamiféle rusztikus, régies hatás, kivéve a fürdőt, ami modernségével egy kis változatosságot fog hozni.
Egy hónappal a beköltözés előtt így álltak tehát a tervek. Egyik kollégámat, aki a műszaki kivitelezésekért felelős, gyorsan meginterjúvoltam: ezt és ezt tervezem, szerinte mennyiből fog kijönni, anyag-és munkaköltséggel egyetemben. Készségesen segített számolgatni, majd felajánlotta: a vállalkozásában vannak emberei, akik meg tudják csinálni ezeket az átalakításokat. Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen senkit nem ismertem, akik kivitelezni tudnák a kőműves-és egyéb szakmunkákat. Az árban is hamar megegyeztünk, úgy gondoltam, korrekt javadalmazást kér a munkákért.
Egyelőre azonban nem kezdhettünk neki: folyamatban volt még a banki hitel, illetve az ahhoz kívánatos beszerzendő dokumentumok, melyek elintézése lényegesen bonyolultabb és időigényesebb volt, mint gondoltam. Földhivatalba járás, ügyvédi papírok beszerzése töltötte ki mindennapjaimat, és mivel a telek a szomszédokkal közös tulajdonú, részükről is szükség volt beleegyező nyilatkozatra. Mindig is tudtam, hogy a papírmunkák, dokumentációk, hivatalos papírok elintézése a leglassúbb, és legbonyodalmasabb...na, de hogy ennyire! Hetek teltek el csak a papírintézésekkel. És eközben a folytonos stressz: ki kell költöznöm június 1.-én az albérletből, addigra a zajosabb munkáknak el kell készülniük, hiszen nem igazán lehet beköltözni egy "épülő" lakásba. Versenyfutás az idővel: ez volt a jellemző ezekre a hetekre. Az eladó házaspár nagyvonalúsága segített végül a gondomon: hamarabb kiköltöztek, mint hogy én mentem volna, így volt elegendő idő az átalakítási tervek megvalósítására, melyek így meg is kezdődtek...
...és velük együtt hirtelen különféle, gyors megoldásra váró problémák hada árasztotta el mindennapjaimat....
folyt.köv.
Forrai Mária
