A füledbe ordít ilyenkor, figyelj rá és most mutasd meg, mit jelent neked, és talán rájössz arra is, hogy szereted. És tovább repít a dolgod, a szükség. Mert minden nap rutinosan teszed a takarítónői, a megélhetési feladataid, válaszolsz az iméljeidre, avagy csak elolvasod....Szalad az élet.
Már csak megérint az, ami régen leállított.
Aztán mindennapos a sikerélmény, avagy a kudarc, - teljesen mindegy.
A napok csak menjenek. A havi fizetetésből élőknek kihívás minden hónap, a tehetőseknek virtuális a pénzcsörgés, máshogy erő.
Az idő megy és szalad. És megy akkor is, ha felnevelsz gyermekeket, úgy-ahogy tudod. Persze mindenki a maga "tehetsége" szerint elszúrja..., de ez legalább későn derül ki.
Sok volt ebből- abból, talán magadból...és nem tudni a végeredményt.
Hiába szalad az élet, manapság átszalad már mindenen.
Nem áll meg, ahogy kellene!
A gyermek sem áll meg, nem tud belénk kapaszkodni.
Álmainkban válaszolunk az elszalasztott mondatokra, pillanatokra.
Beálltunk egy ütemre, egy zene, és tempó nélküli ütemtelen kavarodás muszáj ritmusra és megyünk.
Hova?
