Sajna Sanyi ezek szerint nem hagyott bennem mély nyomokat.
Ellenben az első "plátói" szerelmem, Laci, - az igen. Anya éppen a kisdobos avatás előtt próbálta a számtan könyvem "fantasztikus" rajzáról leolvasni a nyakkendő kötés technikáját, amikor a mindent leleplező fecni kihullott a lapok közül. Pedig azt nem is a nálam 4 évvel idősebb úttörőkorú szerelmem írta, hanem az éppen csak írástudó elsős barátnőm, óra alatt, irigységből.
Emlékszem még az első tanító nénimre is, aki éppen egy évig bírta velünk, aztán szerencsére nyugdíjba is ment. De előtte elrontotta a legelső bizonyítványomat egy négyessel - környezetből. Még azt is tudom, hogy mi volt a mindent (de főleg a kitűnő értesítőt) eldöntő kérdése:
- Milyen vízzel mosakszol reggel?
- Langyossal,- vágtam rá magától értetődően, mert téli gyerek ide vagy oda, de a hideg vizet sose szerettem.
Azóta se...
Még ma is fáj az első igazán nagy pofon anyámtól, - persze az is a húgom miatt volt-, aki őrzésemre volt bízva, és meggondolatlanul lefordult a "hokedliról". Fura mód mindig hatásosan el tudott ájulni...
Apám is csak ijedtében csapott rám, amikor hatévesen az asztal alatt hintáztam, és az rám borult. Csak egy kis bizsu gyűrűnek köszönhetem,(amit apa fogóval feszített le) hogy megvan még mind a tíz kézujjam...
Az első alkoholos ájult állapot, amely a "forradalmi" tevékenységem jutalmaként, egy balatoni táborban ért utol; az első intőm, mert elkóboroltam; az első éjszaka (ami délután volt) izgalma; az első vérengzés, amit disznóvágás során éltem meg; az első, no meg a második gyermekem születésének fájdalmasan gyönyörű élménye... - ezekre mindig emlékezni fogok, ha el nem butulok...
Emlékek. Jók és rosszak. Bizonyára szép számmal Neked is vannak...
Néha elég egy fénykép, egy levél, egy utca, egy dal, egy régi barát és máris felidéződnek. Pedig azt hitted, már rég elfeledted.
Ám hirtelen előbukkannak, vagy egy idő után megszépülnek, és sosem halványulnak. Némelyikük fájdalmas és kitörölhetetlen.
"Sosem feledlek, amíg csak élek" - fogadjuk százszor. És ha már Ő nem él, akkor mi emlékezünk rá. Ha tudunk... Mert vannak dolgok, amik kórosan kiesnek, felejtődnek és sosem térnek vissza hozzánk. Akkor már nagy baj van...
Amíg teheted, emlékezz!
Mindazokra is, kiket nem láttunk már régen...
