Mert csak az igazán jó bor szabadítja fel úgy a lelket, engedi szabadjára a gondolatokat és érzelmeket, hogy megformálódjanak azok a mély értelmű szavak és gondolatok, melyek addig lelkünk és szívünk legmélyén szunnyadtak. De mitől is van a jó bornak ilyen csodás hatása? Miért is olyan csodálatos a jó bor?
A talaj adott. A szőlőfajta adott. Az éghajlat adott. Az időjárás évről-évre hozhat némi meglepetést, de alapjában véve jól prognosztizálható. A borkészítéshez megvannak az alapvető eszközök, technológiai szabályok és tudományos elméletek. Ha valaki ezeket mind figyelembe veszi, az elkészült bor lehet szép, korrekt, s aki megissza nem kap tőle sem fejfájást, sem gyomorégést. Ám azt a csodát, melyet már az illatban megérezhetünk, s az első kortynál bizonyságot nyerhetünk, az Ember alkotja.
A BorÁsz, aki gondosan megvizsgálja, kezével morzsolgatja, szinte ízlelgeti a dűlő talaját. Aki szigorú szemmel és aggódva vizsgál minden egyes szőlőtőkét.Aki szinte sírva, de kegyetlenül lemetszi a feleslegesnek ítélt fürt kezdeményeket, hogy a túlélőknek jusson minden gazdagság.
Aki naponta imádkozik az égiekhez, hogy akkor essen az eső, s akkor süssön a nap, amikor kell.
Aki szinte belebetegszik, ha szőlőjét kár éri, s aki szürethez közeledvén naponta fáradhatatlanul járja a szőlősorokat, hogy jól dönthessen: eljött a nagy nap.
Aki ott járkál a szüretelők között, hogy véletlenül se kerülhessen egy szem rothadt szőlő se az egészséges fürtök közé.
S aki attól fogva, hogy a szőlő bekerült a pincébe, s elkezd borrá formálódni hónapokon keresztül szinte alig alszik. Minden porcikájában, szívében, lelkében érzi, ahogy forr a must, érik a bor. Kóstolgatja, ízlelgeti, mérlegel és tépelődik éjjel és nappal: mikor fejtsék le, mennyi ideig maradjon a hordóban, házasítsa-e és mivel, mikor kerüljön a palackba. S amikor először kitölti a szívéhez legközelebb állóknak, keze remeg, szemében a büszkeség és az aggodalom fénye ég. S amikor érzi, látja, hogy bora felszabadítja az érzelmeket és a gondolatokat, elhiszi, hogy tán ismét csoda született. Szeme szinte könnybe lábad, mint amikor újszülött gyermekét tartotta kezében.
Mert a csodás borban ott az Ember. Ő az, aki szól hozzánk, s szólásra bír minket. Ott van a bor illatában, színében, minden egyes cseppjének zamatában.