Igen, tulajdonképpen nagy múltja van már a tojáshajigálásnak. Az ókori színház közönsége például olyan jól ismerte a darabokat, hogy ha elégedetlen volt a színész teljesítményével, egy-egy rothadt gyümölcs vagy záptojás behajításával adott nyomatékot nemtetszésének.
Aztán megjelent a tojás a nagy szónokok ruháján és fején is, külföldön pedig tortákkal és süteményekkel rivalizálva állandó szereplőjévé vált egy-egy politikai kampánynak.
És mi a helyzet Önnel? Ön kit hajigálna meg tojással?
Most nyilván politikusok nevét sorjázza pár nappal a választások előtt. De kérem, legyen egy morzsányit kreatívabb. Engedje el a politikusokat, és szárnyaljon a fantáziája más, még ismeretlen tájak felé!
Itt vannak mindjárt azok az embertársaim, akik képesek megenni a grízes tésztát (brrr), sőt mi több: már pártot is alapítottak a mákos tészta rajongókkal szemben.
Aztán folytathatnám a sort az elektromos fogkefével szemben a hagyományos fogkefét előnyben részesítők népes táborával. Na, őket például ki nem állhatom. Szerény véleményem szerint minimum egy-egy lágy tojással kellene jutalmazni őket.
És akkor még nem is szóltam azokról, akik fogkefék ide vagy oda -horribile dictu- lázadnak, és nem is mosnak fogat.
Persze azért a legnagyobb szálka a szememben, ha egy olyan ember társaságát kell elviselnem, aki zsigeri szinten utálja a rockzenét, mert az anyatejjel szívta magába blues taktusait. Őket biztos, egy kosár tojással várnám vendégségbe.
Be kell, hogy valljam, én már nem is fogadom azoknak a köszönését az utcán, akiknek nincs mobiltelefonja. Mégis mit képzelnek magukról? Végveszélybe sodornak mindnyájunkat!
Örüljenek, hogy csak a kutyájukat vágom kupán a zsebembe rejtett tojásokkal.
Hosszas tépelődés után úgy is döntöttem, népszavazást kezdeményezek, hogy legálissá tegyék a tojásdobálás intézményét!
Mindannyiunk és a Köz érdekében!
Mert, legalább vége a tojásevésnek...
