Ha kiskorban veszik észre a gyerek szemproblémáit, akkor még könnyen lehet, hogy nyert ügyünk van. A gyerekkori kancsalság például szinte 100%-ig gyógyítható, ha a felírt szemüveget viseli a gyerek, a szülők pedig odafigyelnek a szem takarására is.

Az orvos felkeresése előtt a szülőnek nagy a felelőssége, hogy időben észrevegye a gyerek szemének problémáit. Négy éves korig folyamatosan figyelni kell a gyerek látását, hiszen ebben az időszakban alakulhat ki a kancsalság és a tompalátás.

Később, iskoláskorban a rövid- és távollátás és a szemtengelyferdülés veszélyével kell számolni. Ennek jeleit hamar észrevehetjük: ha gyermekünk fejfájásról panaszkodik, nagyon hunyorog, vagy túl közel hajol olvasás közben a könyvéhez, kezdjünk gyanakodni, hogy a szemével lehet gond!

Az orvosi vizsgálat igazolhatja gyanúnkat. Nem egyszerű ez a kisgyerekeknél, akik még írni-olvasni sem tudnak. Nekik találták ki a különböző villás ábrákat, rajzokat, amik hasonlóak, mint a felnőtteknek mutatott számtáblák.

Milyen szemüveget célszerű választani? Mára márkás szemüvegek tucatjai között  lehet válogatni, amiket gyerekmintákkal igyekeznek barátságosabbá tenni. Ezeknek többnyire borsos az ára, szemben az SZTK-ra kiváltható "VUK"-kerettel. Ez igaz, hogy csak kék és rózsaszín színben kapható, de kifejezetten a strapabírás a legnagyobb előnye. Ezt a fajtát 5 éves korig célszerű választani, hiszen rugós fülrögzítővel van ellátva, így nem csúszik le könnyen a fejről.

A kancsalság esetén használandó szemre ragasztandó matrica is gyerekbarát lett mára: a sima verziót felváltották a kedves mintákkal ellátott tapaszok, de akár házilag is készíthetünk csemeténknek egyedi leragasztást, amilyen neki tetszik.

A szemüveghez szoktatás nagyon hosszú folyamat, kellő mennyiségű türelemmel felvértezve kell nekikezdeni. A gyerek sokszor dühből, csakazértis alapon kapja le fejéről a szemüveget, sokszor kárt is tesz benne szülei szeme láttára (én kiskoromban például jól meg szoktam taposni, ha dühös voltam, csak nálunk a fiók mindig rejtett egy pótszemüveget, szóval kár volt a gőzért...).

A lekapkodás ellen bevált módszert alkalmaznak, amit gyakran a szemész és az optikus javasol, hogy hosszabb életű legyen a kiváltott szemüveg: az ostornyél görbülete elé bugyigumit rögzítünk, a két végét, amelyek a fej hátulján összeérnek, pedig patenttal rögzítjük egymáshoz. Vigyázni kell, hogy ne legyen nagyon szoros, hisz akkor annyira a kicsi fejéhez szorul, hogy bepárásodik vagy irritálja a szempilláját. A lényeg, hogy sajnálatból sose hagyjuk, hogy gyermekünk ne viselje szemüvegét!

Mire a család nagy harcok árán elfogadtatja a szemüveget, jön a bölcsőde és az óvoda a rettentően fejlett kritikai érzékkel rendelkező kis csoporttársakkal. A szemüveg ciki lesz, így a következő fázis, hogy elhitetjük csemeténkkel, hogy nagyon jól áll neki a műanyagkeretes lencsecsoda, és megértetjük vele, hogy ő semmivel sem kevesebb társainál attól, hogy szemüveget visel.

Bevált módszer, hogy a kedvenc babájára, plüssállatára adják rá a szülők a gyerek szemüvegét (vagy egy házilg drótból elkészített hasonmását), és dicsérik, hogy milyen jól áll neki, és hogy bárcsak ők is ilyet hordhatnának.

Az aduász pedig ki más lenne szemüveg-témában, mint Harry Potter? Varázsló válik abból csemeténkből, aki viseli szemüvegét. Ez akkora önbizalomnövelő löket, amellyel a kicsi a teljes gyógyulásig is elhordhatja okuláréját. Ez pedig a legnagyobb siker, amit a szülő elérhet gyerekénél!