A hagyomány szerint falusi esküvőkön két vőfélyt jelöl ki az ifjú férj, s kettejük közül az egyiknek még feltétlen legényembernek kell lennie. Ő lesz a dínom-dánom hoppmestere. Vacsora alatt az a dolga, hogy míg - régen a nyoszolyólányok, ma már inkább pincérek serege - tálalja az étkeket, minden új fogáshoz humoros tósztot kell mondania.

A főfogások végeztével, amikor a táncot is unni kezdi a nép, szintén az ő dolga játékokkal élénkíteni a vendégsereg kedélyét.

Bizony, vőfélynek lenni "komoly" hivatás, a lagzi sikere nem kis részben nyugszik az ő vállán. A 19. század elején kis könyvecske is megjelent, Vőfények kötelessége  címen, telis-tele vőfélyeknek való, korabeli showman-fogásokkal.

Hol a vőlegény tojása? A vőlegényt székre állítja a vőfély és a menyasszony kezébe ad egy nyers tojást. A menyecske feladata, hogy ifjú ura jobb nadrágszárán bebújtassa a tojást, majd a bal nadrágszárnál vegye ki. Persze ehhez először fel kell vezetnie a tojást a jobb száron és le a bal száron. Garantált a jókedv, amint a menyecske keze ahhoz  ponthoz ér, ahol a két lábszár találkozik...

Tapintsd meg a lábát! Tényleg ő az asszonyod? A vőlegény szemét bekötik, a menyasszonyt és 3-4 barátnőjét sorba állítják. Minden leányzó fél lábbal fellép egy székre. A vőfély a bekötött szemű ifjú férjet sorban odavezeti a lányokhoz, akiknek mukkani sem szabad. A vőlegény sorban megtapintja a bokájukat, és abból kell megmondania, melyik az ő asszonya.

Menyasszonytánc - másképp: ezt a táncot régen úgy járták, hogy először a vőfély egy üres tálba pénzt dobott, majd elkurjantotta magát: "Eladó a menyasszony!", elkapta a menyecske derekát, jól megtáncoltatta és egy vendég karjaiba adta tovább. Amikor már láthatóan elfáradt a menyecske, a vőfély azt kiáltotta: "Nézzék csak, hát hogy tönkrement a menyasszony a táncban! Látni, hogy sántít, ni, a derekát is letörték!" És persze a vendégeknek, akik táncoltak vele, kártérítést kell fizetniük, a vőfély meg csak sorolja, hol mindenütt "károsodott" a menyasszony.

Lufitánc: Ez a szokás persze új keletű, de annál gyakrabban bukkan fel menyegzőkön. A táncos párok hölgytagjainak lábához lufit kötnek, s a férfiak feladata, hogy a tánc alatt a többi pár lufijára tapossanak, a saját lufijuk viszont megmaradjon.

Összefűzött vendégek: ehhez a játékhoz 2 csapat kell, kb. 5-5 fővel. A két csapat résztvevői két sorban állnak, és a sor elején álló játékosok kapnak egy-egy kanalat, aminek a nyeléhez több méteres zsineg van odacsomózva. A feladat az, hogy minden játékos a felsőjének balkezénél bebújtassa a kanalat, a jobb nadrágszárán meg ki. Aztán átadja a következő csapattársnak, aki szintén így tesz. Amelyik csapat gyorsabban végez, az lesz a győztes. Szoknyás nők mindkét csapatban egyenlő számban legyenek, a fair játék kedvéért.

Sodrófatánc: A vőfély figyelmet kér, és a zenekartól csárdást. A lába közé szorít egy sodrófát és járni kezdi a táncát, majd továbbadja egy vendégnek úgy, hogy nem ér hozzá a kezével. Az is táncol a sodrófával a lába közt, majd továbbadja.

Krumplilóbáló: a játékosoknak a derákára zsinórt kötnek, annak a végére krumplit, ami körülbelül térdhajlatig lóg le, hátul. A feladat, hogy a zsinór végén lóbált krumplival a rajt vonaltól a cél vonalig lökdössenek egy-egy gyufás skatulyát a résztvevők. A játékhoz szükséges csípőmozdulatok osztatlan sikert fognak aratni.

Hamupipőkék tánca: A vőfély parancsára a nők leveszik a cipőjüket, s a tánctér közepére viszik. A férfiaknak az a feladatuk, hogy cipőt válasszanak, majd keressék meg a tulajdonosnőt és kérjék fel táncra.

D.D.L.