Az ültetést feltétlenül be kell fejezni rügyfakadás előtt, mert a később ültetett csemeték meggyökeresedéséhez már kevés reményünk lehet. Ha az ősszel kiásott gödör földje nincs behúzva, akkor közvetlenül az ültetés előtt temessük be a gödröt. Ha ősszel még nem gondoltunk az ültetésre, akkor még most is kiáshatjuk a fák gödreit, de gondoskodjunk arról, hogy a kiásott talaj morzsalékos legyen. Annak érdekében, hogy a fácskák gyökeréhez minél jobb talaj kerüljön, célszerű a kiásott földhöz melegágyi földet vagy komposztot keverni. Az ültetést hasonló módon végezzük, mint ősszel, de még nagyobb gondot fordítunk a pépezésre és arra, hogy a gyökerek közeit a föld hézagmentesen töltse ki. A tavaszi ültetésű csemetéket feltétlenül öntözzük be. Ne takarékoskodjunk a vízzel; fánként 2-3 vödör vízzel iszapoljuk be a talajt. A sáros, átázott földet most nem kell megtaposni. Ültetés után készítsünk mintegy 1 m átmérőjű földtányért a csemete körül. Ügyeljünk arra, hogy a tányér közepe ne mélyedjen be, hanem inkább a széle emelkedjék ki a környező talaj felszínéből. A földtányérba terítsünk jó hőszigetelő tulajdonságú szerves anyagot (lekaszált füvet, szalmás istállótrágyát, tőzeget stb.); ez a réteg megakadályozza a talaj hirtelen felmelegedését, kiszáradását, sőt elbomolva tápanyagokkal is gazdagítja a gyökérzetet körülvevő földtömeget. Mindez elősegíti a tavasszal ültetett csemeték gyorsabb meggyökeresedését és erőteljes növekedését. Előfordul, hogy a leggondosabb ültetés ellenére sem erednek meg a tavasszal telepített csemeték. Ilyenkor, mint utolsó lehetőséget, szedjük ki őket, 2-3 napig vízzel telt teknőben, dézsában áztassuk oly módon, hogy egészen a vázágakig a vízben fürödjenek. Ez idő alatt a szövetek annyira megszívják magukat vízzel, hogy javul a megeredési készségük. Ültetés előtt nyessük meg gyökereit.