"Hát kérem szépen, először is: ez még nem a végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit.

A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell." Valószínűleg mindenki számára ismerősek ezek a sorok, és a kedélyes irónia tárgya, azaz a gyerek hazugságok témaköre is. Lássuk, miért is hazudik a gyerek!

A hazugság azt jelenti, hogy tudatosan megváltoztatjuk a valóságot. Gyerekkorban az igaz és a hamis, valamint az igazság és a hazugság közti különbségtétel fokozatosan bontakozik ki. Hat éves kor előtt nem lehet hazugságról beszélni, mert a gyerek nincs még azon a szinten, hogy megkülönböztesse a hazugságot a nem hazugságtól, a játékos tevékenységet a fantáziától.

Hat éves kor után viszont a gyerek elkezdi elsajátítani a szociális és morális értékeket, s így tisztán el tudja különíteni egymástól a valóságot és a képzeletbeli világot. Nyolc éves kor után a gyerek már tud tudatosan hazudni.

Mit jelent pontosan a hazugság? Sokfajta pszichológiai értelmezés létezik. Ferenczi például úgy tartja, hogy a gyerekkori hazugság a gondolat mindenhatóságának érzése, ami érintetlenül tartja a gyerek illúzióit, a maguk mindenhatóságában. Melanie Klein szerint viszont a hazugság egy olyan jelenség, ami a szülői hatalom csökkenésével következik be.

A szülőknek és a pedagógusoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a gyerekeknél az igazmondás nem egy automatikus folyamat, hanem fokozatos tanulás eredménye. A felnőttek feladata, hogy fontosságot és értéket tulajdonítsanak az igazság bevallásának, tehát ők azok, akik megtanítják a gyereknek az igazság szociális értékét. Ezután a tanulási folyamat után a gyerek számára a szülők elégedettségének, a társadalmi elvárások kielégítésének és az önbecsülés elérésének eszközévé válik, ha igazat mond.

A gyerekek hazugságait három csoportba sorolhatjuk:

A haszonelvi hazugsághoz a gyerek azért folyamodik, hogy általa valamilyen előnyben részesüljön, vagy elkerüljön egy kellemetlenséget. Tipikus példája ennek az iskolában szerzett jegy letagadása, meghamisítása. Ennél a viselkedésnél nagyon fontos mind az iskolai, mind a családi környezet reakciója. Ha a család figyelmetlen, vagy túlságosan hiszékeny, az ennek a hazugságnak a rendszerességéhez vezethet. De ezzel egy időben a túlságosan szigorú és moralizáló reakció is egy egyre hazudozóbb magatartást eredményezhet. A megfelelő viselkedés tehát, ha a család jelentőséget tulajdonít a hazugságnak, elmagyarázza, hogy ez miért helytelen, de nem erősködik túlságosan, s így lehetőséget ad a gyereknek, hogy megértse a hibáját és változtasson viselkedésén.

A kompenzáló hazugsággal a gyerek nem egy konkrét előnyre akar szert tenni, hanem egy olyan képet igyekszik megteremteni vele, amit elérhetetlennek tart. Például amikor egy gyerek úgy beszél a családjáról, hogy azt gazdagabbnak, nemesebbnek, egységesebbnek írja le, mint amilyen valójában. Ez a fajta hazugság nagyon gyakori a gyerekeknél hat éves kor alatt, és később pszichológiai problémákra deríthet fényt.

A kóros hazudozás az igazság letagadásának olyan súlyos formája, ami többé-kevésbé akaratlagos, tudatos, és kitalált mesék kreációjához vezet. A kóros hazudozás akkor lép fel a gyereknél, ha súlyos szeretethiányban szenved. Attól, hogy a gyerek kórosan hazudik, még nem kell betegnek tekinteni. Bizonyos esetekben ez egyfajta pszichológiai érettségről tesz tanúbizonyságot, ami a szülőktől való fokozatos függetlenedés felé mutat. Másrészről az igazság és a hazugság, valamint a realitás és a fantázia közti különbségtétel elsajátítására utal.

Csak akkor lehet valamilyen pszichológiai zavarra gyanakodni, ha a hazugságok állandóak és visszatérők. Ebben az esetben a hazugság a tinédzserkor során fokozatosan elmebajhoz vezethet.

B.B