Szüleim hosszas unszolására pár hete elkezdtem vezetni tanulni. Őszintén bevallom: rendkívül bénának érzem magam. Bár barátaim, oktatóm (rokonaim és üzletfeleim) szintúgy őszinte bevallása szerint ezzel eleinte mindenki így van, valahogy nem hittem nekik.
A nővérem empatikus ember. A "mindenkinek megy, csak nekem nem" nyöszörgő állapotból úgy próbált kilendíteni, hogy továbbított egy a témába vágó e-mailt. Egy kicsit sikerült megnyugtatnia...
Aranyköpések gépjárműoktatóktól
1. Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban.
2. A frontális ütközés nincs benne az anyagban.
3. Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre.
4. A bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlővel jelezze!
5. Mivel KITT nem tudott eljönni, így ma is magának kell vezetnie.
6. Az előzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön előtt haladó autót, aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak.
7. Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12000-es fordulatszámon működjön, mint az elmúlt húsz percben. De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni.
8. A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs!
BB
