S vajon hány kutyus viseli a Frakk nevet, s hány cicus lett Szerénke, vagy Lukrécia az elmúlt évtizedekben? És tudják-e, hol található a Futrinka utca?

Gyanítom, sokaknak "beugrott" már, hogy a nevek mögött mesehősök rejtőznek, akiknek kalandjait élvezhették már az 50-es korban járó nagyik, és nagypapák, a mai anyukák, és apukák, és akiket tátott szájjal néznek a mai csöppségek is.

Magam is mindig elcsodálkozom, mikor Disney mesefilmeken felnövekvő, ma már 7 éves unokám meghallva a TV-ből a "Frakk, a cicák réme", vagy a "Kukori és Kotkoda" rajzfilmek jellegzetes zenéjét, csapot-papot otthagyva kiszáguld a szobájából, és belemerül a mese élvezetébe. Pedig, valljuk be ezek a 30-40 éves rajzfilmek nélkülözik a mai modern filmkészítési technika vívmányait.

Mert bizony több, mint négy évtizede jelent meg a TV képernyőjén a TV maci, akit ugyan - ki tudja miért - a rendszerváltás környékén hosszú időre aludni küldtek, ám néhány éve ismét sok gyereknek jelzi a lefekvés idejét. S a többi mesehős is erősen felnőtt korú már. A történetek humorosan megfogalmazott mondanivalója azonban mit sem vesztett értékéből.

Felnőttként is élvezettel nézzük még a Magyar Népmesék sorozat egy-egy fejezetét, és szeretnénk, ha a bátorság, az igazságosság és a becsület mai életünk meghatározója is lenne.

Ma is együtt élvezzük gyerekeinkkel, unokáinkkal Vizipók, a csodapók kalandjait, s mintha Kukori és Kotkoda mindennapjai nagyon is hasonlatosak lennének saját házasságunk jeleneteihez. Akárhányszor nézzük meg a "Szeleburdi család" filmet, mindig felfedezünk valami olyan jelenetet, ami bizony saját családunkban is megtörtént, vagy megtörténhet.

Nemcsak írt, hanem számos külföldi mesefilm is az ő fordításában szólalt meg. Így például Garfield cica humoros, szlenges, beszólásokkal teli szövegeiben is az ő fantáziáját élvezhetjük.

A televíziózás hőskorának egyik meghatározó egyénisége, gyermek és ifjúsági regények, rádiós mesejátékok írója, a népszerűvé vált mesehősök megálmodója, Bálint Ágnes egy nappal 86. születésnapja után, október 24-én örökre elaludt.

A gyermeki lélek igaz ismerőjeként megszületett alkotásai azonban már rég bevonultak a klasszikusok közé. Mesébe csomagolt tanításain remélhetőleg még további generációk nőnek fel, s ha hősei feltűnnek a képernyőn, a szülők nem zavarják el a gyereket a TV elől.

Sírja körül - ha csak képletesen is - de ott áll majd minden mesehős, ő pedig egy felhőn ülve szeretettel mosolyog le mindenkire, s onnan is így üzen majd: "Csodaszép életem volt. Meseszép."