Miről árulkodik a nő öltözködése, tették fel nekem a kérdést. Röviden: mindenről. Hosszabban: hát... semmiről. Árulkodik a pénztárcájáról, a sajátjáról, vagy a férjééről vagy a barátjáéról. Árulkodik a magányáról vagy a társaságáról, a koráról, az ízléséről és persze annak hiányáról.
Árulkodik a divatról, a lelki állapotáról, társadalmi státuszáról. Ha egy apró virágmintás otthonka mesélni tudna, felvirágoztatnánk a szociográfia lankadó műfaját. Nekem egy matlaszé pongyola - házmester az ötvenes évekből. A még nálam is fiatalabbak kedvéért: a matlaszé az egy vastag, bolyhos bélésű, ám kívül fényes, többnyire tűpettyes anyag volt. A rózsaszín barhett - vidéken barhent - pizsama a Lipováczné a harmadikról, aki mindig ebben kergette el a gangról a gyerekeket. Az említett anyag szintén meleg bolyhos textilia volt, amelyből női fehérneműt készítettek a hideg és férfiak ellen védekező asszonyságok számára.
Na de hagyjuk a történelmet, pláne a nosztalgiát. Az ifjabb nemzedék, amely a divatban is naprakész, egy szempillantás alatt felméri kortársát és megállapítja, kartárs-e vagy csak úgy van. Ha farmerre szűk szoknyát húz az illető, tudja, amit tud. Elefántkabát kistáskával - oké, ha tini. A felsőbb évjáratok ugyanebben - röhej. Az éjszakai bárok nőnemű közönségének álom koktélruháiról nem vagyok autentikus nyilatkozni. Tudom, hogy jó, ha csillog, jó, ha bordós, mályvás tónusú. Ha valakinek nem áll jól ez a szín? Pech.
Ha fekete a ruha - az mindig trendi. Ha jól áll, fiatal a viselője vagy francia, ha nem áll jól, akkor kövér. A legjobb magyar tervező bánja, hogy nálunk nem sikk a kis fekete ruha. Öregek és kövérek vagyunk hozzá. Meg szegények. Mert a kis feketéhez jó anyag, jó szabás és jó plasztikai sebész kell. Ugyancsak az idézett hölgy zárja el a nagy fehér gallér vagy a sál menekülő útját. Idézem: az olyan banyás. Jómagam - noha természetesen fiatal vagyok és üde, valamint 48 kiló - fájó szívvel búcsút vettem imádott feketémtől. Néha, nyáron, ha le vagyok sülve és kialudtam magam, megkockáztatok egy kivágott feketét, ami arról árulkodik, hogy kialudtam magam és napoztam.
Miről árulkodik még az öltözék? Önöknek fogalmuk sincs róla. Barátnőm tanácsolta, ha fáj a torkom, vegyek kék sálat. Történetesen jól áll a szín, bár idegesít a sál, mint olyan, de gondolnák-e, hogy egy mindközönséges torokgyulladásról árulkodik?
Miről árulkodik az öltözék? Kolléganőm pompás nercbundája férje nagyvonalúságáról. Hogy nem hordta, az szociális érzékéről, lévén a társadalom peremének nagyszerű ábrázolója - talpig nercben ez nem ment. Anélkül sem. Ma már egy társasági lap dolgozója, ahol ez úgyszólván munkaruha. Bár a férj már nem férj.
15 évvel ezelőtt a dilis mintás harisnya az én dilimről árulkodott. A világ minden tájáról gyűjtöttem az exkluzív példányokat. Ma, amikor divat- már nem érdekel. De speciel a harisnyavásárlás (kesztyű, cipő, táska vagy egyéb megfizethető apróság) lelki bánatról, illetve az abból fakadó lelki kényszerről tanúskodik. Azonnal meg kell jutalmaznom, vigasztalnom magamat - más úgyse teszi. Vagy igen, és akkor nekem nagyon jó.
Faragó Judit
