Eger büszkén hirdeti és vállalja, hogy a bor városa. És a turizmusé. Mondhatnánk logikus, hiszen a város bővelkedik építészeti és kulturális örökségben, az egri borászok pedig az utóbbi másfél-két évtizedben egyre jelentősebb eredményeket érnek el, mely a világ figyelmét a városra irányítja.

Ahhoz azonban, hogy a turisták valóban örömmel fedezzék fel a várost, jól érezzék ott magukat, s minél tovább maradjanak - ne csak egy rövid kirándulást tegyenek - nagyon tudatos város- és turizmusfejlesztést kellett végre hajtani. Eger ebben példaértékű munkát kezdett el a 90-es években, abban az értelemben is, hogy úgy állította középpontba a turizmust, hogy az ott élők számára is megmaradt élhető városnak, és igazi, szívélyes vendégszeretettel fogadják a turistákat. Egerben ha eltévedünk, bátran megállíthatunk bárkit az utcán. Nem fog közömbösen, vállvonogatva tovább menni. Kedvesen és mosolyogva elmagyarázza, merre menjünk. Ha külföldi kér felvilágosítást, s a helybeli nem beszél éppen idegen nyelvet, akkor is igyekszik elmagyarázni, esetleg még el is kísérni pár lépést, hogy a helyes utat megmutassa.

Ugyanakkor ez egriek azt is tudják, hogy a az évek óta sikeres események mellett folyamatosan fejleszteni kell, mindig új programokat kínálni, az érdeklődést fenntartani, a turistákat el- és visszacsábítani.

Jól ismerem és szeretem a várost, éppen ezért nehéz helyzetben vagyok, hogyan is soroljam el egy rövid cikk keretében mindazt, amiért érdemes Egert felkeresni. Így aztán vállalom, hogy szubjektív legyek, és sajátos megközelítéssel próbálom felkelteni az Önök érdeklődését. Mivel ráadásul borrajongó is vagyok, így egri barangolásaimban mindig központi szerepet játszik a bor, és az egri borászok.

Bármikor érkezem is városba, első utam mindig a Dobó térre vezet. Elég megállni a tér közepén, a híres egri várvédő szobra mellett, és szép lassan emelt fővel körbenézni. És szinte mindent felfedezhetünk, amit Eger kínál. Látszik a vár egy szeglete, a székesegyház kupolája, bekúszik a Minaret tornya, a dombok, a szépen ápolt szőlősorokkal. Ott van a szemem előtt a Városháza impozáns épülete és a Minorita templom, az egri barokk sajátos jegyeivel.

Nem csupán azért, mert ez a város központi tere, hanem a kultúra és a bor tudatos összekapcsolása okán idén már 12. alkalommal a Dobó tér ad otthon az Egri Bikavér Ünnepnek, július 11-13. között. Ez az esemény azonban sokkal több és színvonalasabb, mint a hasonló borfesztiválok. A vidék 12 legjobb borászata mellé egy-egy egri étterem társul. A kínált borokhoz komponálják az ízben legjobban illő fogásokat. A kulturált fogyasztás és a valódi élvezete biztosítása érdekében nem papírtányéron kínálják az ételt, és műanyag kávés poharakban a bort, hanem rendes tányéron, rendes evőeszközökkel és az eseményre készült, emblémás valódi vörös poharakba töltik a bort.

Jó alkalom hát, hogy az Ünnepen megismerjük az egri borászokat, összehasonlítsuk és kiválasszuk az ízlésünknek legjobban tetsző Egri Bikavért.  Eger híres bora mellett, azonban a borászok többi finom nedűjébe is érdemes belekóstolni.

Így különösen figyelmükbe ajánlom Vincze Bélát és borait. Bevallom Pinot Noir-ja számomra vetekszik a legendás Burgundia azonos fajtáival, Cabernet francja pedig a nemzetközi borbírákat is megnyerte, hiszen 1994-es, majd 200-es évjáratú bora is aranyérmet nyert a világ legnagyobb borversenyén Bordeaux-ban. 2005-ben itthon elnyerte az Év Bortermelője címet, 2006-ban pedig Bordeaux-ban ő volt e legsikeresebb magyar borász. Ha idejük engedi feltétlenül érdemes megnézni a román kori katedrálisra emlékeztető, néhány éve elkészült új pincészetét, a Borbazilikát is!

Nemcsak a tiszteletadás okán kihagyhatatlan, hogy megkóstoljuk Gál Tibor pincészetének borait. A tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt egri borász vállalkozását a család és a munkatársak viszik tovább, mind szellemiségben, mind minőségben. Számos, új telepítésű szőlőjének termését ő már nem kóstolhatta meg, ám a csapat pompás alkotásokkal tiszteleg a borász emlékére, és zárja palackba a szellemi örökséget. A könnyed, zamatos fehér bor, a viognier ma a pincészet egyik legnépszerűbb bora. Gál Tibor egyik kedvence a pinot noir, igazi, könnyed burgundiai stílusban kerül a palackokba. A dűlőszelektált Pajados Bikavérben pedig szépen ötvözik a klasszikus magyar szőlőfajtákat (kékfrankos, kadarka) a nemes francia fajtákkal (merlot, cabernet franc, syrah)

Thummerer Vilmos boraiban benne van a borász minden mély bölcsessége, ugyanakkor az a finom, és könnyednek tűnő gyümölcsösség és zamat is, mely a fiatalabb nemzedék hitvallását tükrözi. Királyleánykája számomra verhetetlen a fehér borok között, könnyed eleganciája lenyűgöző. Mind egy-egy jóízű beszélgetés, mind finom fehér húsokból készült fogások mellé kíválóan illik. A pincészet zászlósbora a Vili papa cuvée, mely csak kiemelkedő évjáratokban, a legjobb fekvésű területekről származó szőlőkből, erősen visszafogott termésmennyiséggel készül, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot fajtákból, barrique, új hordós érleléssel.

Találkozásaim Thummerer Vilmossal mindig különleges élményt jelentenek számomra, ám az egyik különösen emlékezetes, mert jelzi emberi nagyságát, elkötelezettségét az egész egri borászat iránt. Néhány éve, egy egri rendezvényen ugyanis ő mutatta be nekem Demeter Csabát, a fiatal tehetséges borászt, akire oda kell figyelni.

A csendes - akkor a dicséretet, még kicsit pironkodva is fogadó- fiatalember mára már az élvonalba tartozik, akinek a borait nagyon is érdemes megkóstolni. Kedvencem a 2003-as XY cuvée-je, amiből bizony már nem sok van, így most kell megkóstolni - és bevásárolni belőle, ha ízlik!

Mint látják, Eger valóban megér egy több napos látogatást, hiszen egy napra egy, maximum két pincénél többet meglátogatni nagy merészség, és nem is érdemes, ha igazán élvezni akarjuk a borokat. Pihentetésképp nem csupán a városban sétálhatunk, múzeumokba és épületekbe térhetünk be, hanem megmártózhatunk a strand, vagy az uszoda medencéiben. Hiszen itt van az ország egyik legszebb, Makovecz Imre által tervezett uszodája. Az Eger környéki források víze ivókúraként megnyugtatja háborgó gyomrunkat, elmerülve bennük pedig ellazulunk és felfrissülünk egyszerre.