Szerencsémre az Árpád hídtól indultak buszok, csupán az volt a kérdés hogyan jutok oda... Végig telefonáltam az ismerőseimnek, és négy lánnyal összefogtunk. Az egyiknek a kedvese volt olyan kedves, hogy kivitt minket az állomásra. Az általában 5 percig tartó utat 35 perc alatt tettük meg, ezért sajnálatos módon lekéstük a buszt.
Nyugodtak voltunk, nem fordultunk vissza, vártunk fél órát a következőre, mondván biztos megértik majd, ha egy kicsit késünk... Megérkezett a busz, felszálltunk rá, majd 5 perc után le, ugyanis a busz elkezdett füstölni... De mi nem adtuk fel! Jött egy másik autóbusz, ami végül elindult.
A probléma azonban csak most kezdődött, az egész Árpád híd be volt dugulva. Fél órán keresztül lépésenként haladtunk, és e-közben hangosan káromkodtak az emberek.
Piliscsabára érkezve óriási zivatar fogadott bennünket, kicsit eláztunk és megfáztunk, de lelkesen rohantunk be az egyetemre. Már többen álltak a terem előtt, azonban a tanár sehol. Megint vártunk... Aztán a titkárságról lemászott egy nő, és közölte, hogy a tanárnő nem tud kijutni a fővárosból, tehát elmarad az óra...
Köszönöm a BKV-nak és a MÁV-nak a tegnapi napot! Soha nem fogom elfelejteni!
