Tsur Dorina messziről indult, és mostanra igencsak messzire is jutott. A felmenők között kereskedők és egészségügyi dolgozók is akadnak, így Dorina is kezdetben a reáliák felé fordul, orvosnak készül. A gimnáziumban matematika, biológia fakultációval erősít a felvételire, hogy aztán követve valódi érdeklődését, egy nem is annyira hirtelen elhatározástól vezérelve átnyergeljen a rajz, művészettörténet faktra; szerencsére mindezt a szülők maximális támogatása mellett.
Bár – saját bevallása szerint – alapvető ismeretbeli hiányosságokkal vágott neki a METU bevételének, mégis a felvételi beszélgetésen olyan jól teljesített, hogy bebocsáttatást nyert az intézmény kézműves és tárgykultúra alapszakára. Ahogy fogalmaz, ekkor érezte azt, hogy az iskola nyit azok felé is, akik nem kifejezetten rendelkeznek kellő alapképzettséggel, de a tanárok látnak bennük fantáziát. Ez aztán kellő bizalmi tőkét halmozott fel az elkövetkező évekre Dorinában.
Az első két évben sikeresen elsajátította mindazon készségeket és képességeket, melyek ahhoz voltak szükségesek, hogy kellő jártassággal bánjon a későbbiekben a textilekkel; márpedig mindez jól jött akkor, amikor az egyik ékszer és kiegészítő órán azzal a feladattal kínálták meg a hallgatókat, hogy készítsenek valamilyen kiegészítőt (tárolót), Dorina pedig a láthatósági biciklitáska mellett tette le a voksát.
Dorina szerzett egy köteg átlátszó PVC bevonatú, kéteres hangszórókábelt és abból szőtte meg – drót felvetéssel – a kívánt tárgyat; egy gabonazsák formájú biciklitáska készült, melyet egy egyszerű „tekeréssel” lehet zárni.
Végre egy tárgy, melynek van formája, és van funkciója! – kiált fel Dorina, de mivel az alkalmazott anyagok (kábel, drót) túl nehéznek bizonyulnak, ezért újabb anyagokkal kezd el Dorina kísérletezni, így jön a képbe a horgászdamil; ez lesz a láthatósági táska projekt, vagyis a BA diplomamunkája.
És még egy inspiráció az egyetem részéről: meghirdetik az úgynevezett „nyomhagyás” projektet, melynek keretében környezetbarát munkákat várnak a hallgatóktól.
Dorina ekkor fordul a zsugorfóliás (polietilén) csomagolóanyagok felé, és hőpréssel, vasalóval, hőlégfúvóval és sütővel „támadja” meg őket. A végeredmény pedig újólag valamilyen táska lett, laptop, öv, váll, háti, és egyéb táskák; a láthatóság ugyan elveszett, a táska megmaradt, az újrahasznosítás volt a vállalkozásban a teljesen új attitűd.
