Nem is tudom, mit lehetne írni róla, annyira magától értetődő az egész. Kimész, ott vagy, megnézel két-három programot, kocsmázol, haza mész. Olyan menetrendszerűnek érzem a Szigeten töltött napokat, holott megélni őket egészen más.

1. Kimész

Tolongsz, tolakodsz, türelmetlenkedsz, "bocsi, ez a lábam volt", "ja, ez meg a te veséd?". Tűző napon álldogálsz (ha nem zuhogó esőben) várván, hogy végre a csuklódra kattanjon a jegy. A szokásos punkok már letáboroztak a jegy árus dobozok mellett - utolsó napra talán összejön egy beugrónyi lóvé. Várakozás közben úgy érzed magad, mint egy gyerek, aki ott áll fürdőgatyában a medence szélén, de nem ugorhat bele. Mikor odatülekedsz a bodega ablakához hirtelen hét haver nyomja a kezedbe a pénzét, hogy ugyan vedd már meg az ő jegyüket is. Megveszed. Két perc múlva már egyiküket se látod - sodor a tömeg.

2. Ott vagy

A hídra érve elfeledkezel a kezdeti nehézségekről. A jellegzetes Sziget hangulat (feeling, atmoszféra - nevezzük akárhogy is), már itt megcsap. Otthonosság érzésedet csak fokozza, hogy a szekus lenyúlja a kisollódat. Innentől már nem inzultál senki. A telefonfülkéknél felmarkolsz egy Pesti Est különszámot, és vadul fókuszálsz felváltva a négyzetrácsokba foglalt programdömpingre és az útkereszteződésre (ahol immár három barátodnak kéne várnia rád). Fél óra késéssel be is futnak a pajtások - "hallod, annyira durva volt, kár, hogy nem láttad" -, és célba veszitek a sziget legtávolabbi pontján leledző helyszínt. Ez úgy fél óra séta. Közben valaki tarkón dobja az előtted menetelőt egy saslikról lehúzott szalonna darabbal, néhány Krisna sátorból szálingózó dallamfoszlány kúszik a füledbe (Hare, hare...), és az egyik haver végig próbálja az összes "PUNA" feliratú pólót egy ruhaárus sátorban.

3. Megnézel két-három programot

Rövid vita után, úgy döntötök, hogy mégsem mentek el a "Büdösek" zenekar koncertjére, hanem inkább meghallgatjátok Lovasi, Legát és Müller beszélgetését arról, hogy "Van-e élet a rákendrolon túl?". Itt kapjátok a tippet egy ismerős ismerősétől (rokonától vagy üzletfelétől), hogy ma lép fel a Goran Bregovic Wedding & Funeral Band a Világzenei Nagyszínpadon, úgyhogy újabb fél órás, csak elméletben célirányos menetelés után már balkáni cigányzenére hörpölitek a sört. A koncert végeztével az Afro falu felé veszitek az irányt, hogy találkozzatok a többiekkel, de út közben egy újabb ismerős (rokon vagy üzletfél) beráncigál a Magic Mirror-ba, ahol épp egy csapat férfi hastáncos ropja. Egyik barátod a show után közli, hogy neki most már aztán le kell ülnie, hogy igyon valamit, úgyhogy a legközelebbi pultnál kiszemelitek az egyetlen ellentétes nemű csapost, és négyen bűvölitek egyszerre.

4. Kocsmázol

Az x-edik pálesz után véletlenül összefuttok a többiekkel, akikkel két és fél órája kellett volna találkoznotok. "Te még nem próbáltad az "északi fényt"?" - horkan fel az egyikük, és már húz is maga után az újabb vendéglátóipari egység felé. Cserébe te meghívod egy "betonra", majd mindezek örömére isztok egy "véres agy deluxe-ot".

5. Haza mész

Úgy három körül kezded elveszíteni a fonalat. Az emberek, a Toy Toy-ok és sátrak képe már összemosódik a szemed előtt, úgyhogy úgy döntesz, irány az ágy. A három barát, akivel indult az este, már rég lemorzsolódott, így két új (fél órája ismert) ismerőssel kecmeregsz a kijárat felé. Próbálnak rávenni, hogy aludj te is az Ambient sátorban, de a fogkeféd és az ágyad képét holdkórosan követve lekanyarodsz az info pontnál a híd felé. A lámpák fényénél rácsodálkozol nadrágszárad és cipőd feketében játszó árnyalatára, és meglepetten konstatálod az orrfújás eredményét is. A taxiban elmélyedsz a rongyosra gyűrt programfüzetben: "Holnapután erre érdemes lenne kijönni".