Az én legfőbb kívánságom az idő. A világ legnagyobb baklövése volt huszonnégy órásra tervezni a napokat, mikor ennyi idő gyakorlatilag semmire sem elég. Jó, tudom, az ember biológiai órája így lett beállítva, de mégis, milyen jó lenne, ha legalább negyvennyolc óra állna a rendelkezésünkre!
Hiszen eleve többet alhatnánk, bár ha belegondolok, többet is lennénk fent, tehát jobban elfáradnánk... Inkább le kell szögezni, hogy a hosszabb nap nem jelentene hosszabb munkaidőt, több elintézendő dolgot! És akkor időnk maradna egy kis "kajakómára" ebéd után (akármennyire is nem egészséges), kényelmes, hosszú, újságolvasós reggelikre, kellemes, gyertyafényes vacsorákra...
Hiszen akkor senki sem sietne sehová. Persze a hosszabb nap azt is jelenti, hogy többet lehetne gondolkodni. Az pedig nem mindig jó! És miről is gondolkodik a magyar háziasszony? Csak nem a számlákon jár az agya? De! Úgyhogy a második számú kívánságom egy olyan élet, amelyben nem kell aggódni a fűtésszámla miatt, és nem kell megdorgálni a gyereket, ha elalszik a tévé mellett, mert hát az is viszi az áramot!
Persze szívem szerint a pénzt törölném el, de hát ne legyünk annyira radikálisak...
És végül, hogy komoly dolgokról is szó essék, kívánok mindenkinek egészséget. Úgy igazából, nem csak amolyan köszönésképpen, amit minden jöttmentnek mondunk... Egészséget, hogy ne kelljen félévente fiatal emberek temetésére járnunk.
Tudom, kissé elrugaszkodott vágyak. Melyik fog közülük 2012-ben megvalósulni? Attól tartok, egyik sem. Mi kellene ahhoz, hogy a rossz dolgok ellenére is boldogan élhessünk...?
