A rózsás fotócsempe volt az impulzív konyha dizájnjának a kiindulópontja, amelybe első látásra beleszeretett a tulajdonos. A viszonylag nagy felületen megjelenő, finomnak jóindulattal sem nevezhető dekorhoz adta magát kiegészítő színnek a fehér, ami azonban a határozott ízlésű házigazda esetében sem egyszerűt, sem visszafogottat nem jelent.
Méretre készült üvegajtóval
választották le a nappalival egy térben lévő főzőhelyiséget. Az étkezőhöz tervezett nyitható, átlátszó üvegfal csak szimbolikus határ: nem engedi át az illatokat, viszont látványban meghagyja a tér nagyvonalúságát. A konyha bejárata viszont egy ugyancsak készíttetett, ám égővörös üveg tolóajtó, amely csukott állapotban látványos dekorációja a nappali térnek.
A főzőhelyiség szabályos U alakját a hozzá kapcsolt étkező mozgatja meg. A bárszékek magasságához igazított asztal lapja a konyhai munkapult folytatása, az így kialakult T alak megnyitja a teret, és összeköti az egyébként csak átadóablakkal kapcsolódó funkciókat.
Az egyébként nem túl tágas helyiség berendezése praktikus, a helyet jól kihasználó. Minden falra szekrény került, amire szükség is volt, főleg, hogy a fürdőszoba tehermentesítése kedvéért még a mosógépet is ide rejtették a bútor egyik alsó ajtaja mögé. Hogy a látvány mégsem zsúfolt, az a többfelé megnyitott tér mellett a világos színnek és a néhány helyen üveggel variált szekrényajtóknak köszönhető.
A fehér falak és a fehér bútor
tiszta hátteret ad a buja rózsacsokrot imitáló falburkolatnak és a vörös gránitőrleményből készített pultnak, amelyek a konyha igazi főszereplői. A meghökkentő szín mellett a pultot az anyagba kevert csillogó üvegszemcsék teszik még különlegesebbé. Bár a lakberendezési szabálykönyvek szerint effajta túlzó, domináns elemeket csak kis mennyiségben tanácsos használni, a magabiztosság és az ízlés felülírja ezeket a szabályokat, ahogy a végeredmény ebben az esetben is glamouros és érzelmes anélkül, hogy a mindennapokban nyomasztóvá válhatna.
A konyhai gépek kiválasztásakor is a szín döntött, ami persze nem jelenti a minőség figyelmen kívül hagyását, a világos árnyalat pedig csak pluszelvárás volt. A gránitmosogató éppúgy fehér, mint az automata kávéfőző vagy éppen a különlegesen elegáns ötlapos üvegkerámia főzőlap.
A kiegészítők tovább erősítik
a meglévő stíluselemeket, éppúgy van köztük modern krómdarab - ami a bútorok letisztult vonalához illeszkedik -, mint a díszítésekhez való vonzódás jegyében a nagymamától örökölt míves ezüst cukortartó. Az ideillő darabok érkezhetnek a világ másik feléből is: a pult csillogását megismétlő ezüstös alátétekre például Párizsban bukkant a tulajdonos, és a fél világot végigutazta velük, mielőtt végre méltó helyükre kerülhettek.
A művészi hatás nem lehetne teljes igazi műalkotások nélkül. A falakon Esse Bánki Ákos kortárs festőművész alkotásai sorakoznak, az exkluzív, modern hangulat tökéletes megkoronázásaként.
A cikk a Konyha&Fürdő Magazin 2009/3. számában jelent meg.
