A retro soha nem megy ki a divatból, valamilyen formában mindig jelen van a 21. században is, elég csak a divatra vagy a zenére gondolnunk. Ezúttal olyan tárgyakat szedtünk össze, melyekért anyáink ácsingóztak a 70-es, 80-as években, a hiánygazdaság időszakában. Ekkor rendszeresek voltak a hosszú sorban állások, bizonyos árucikkeket csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehetett beszerezni.
1. Nejlonharisnya
A modern, 21. századi nők életében a nejlonharisnya igazi fogyóeszköz, tucat termék – ha viselés közben felszalad a szem vagy elszakad (ami – valljuk be – igen gyakran előfordul), akkor hatalmas választékból és olcsón pótolható. Ami azonban most magától értetődő, az a 70-es, 80-as évek hölgyei számára még egyáltalán nem volt az. A szocializmus elszigeteltsége miatt ugyanis a nejlonharisnyához hasonló nyugati termékeket alig lehetett beszerezni.
2. Pepsi
Az üdítők terén a magyar márkák sokáig egyeduralkodók voltak a szocializmus időszakában. 1970-ben az NDK-gépsorokat fokozatosan a frissen importált Pepsi-Cola palackozására állították át a Fővárosi Ásványvíz és Szikvízüzemben, viszont ezzel párhuzamosan továbbra is gyártottak például Bambit is. Ám ez az innivaló a 70-es évek elejére kiment a divatból. Nem úgy, mint a Pepsi: az áhított nyugati világot jelképező Pepsi kólához először csak a kiváltságosok jutottak hozzá, mivel elsősorban a drágább szállodákba és vendéglátóhelyekre, leginkább a külföldiek kiszolgálására szállították.
3. Lada
Az autóvásárlás kötélidegeket kívánt meg a szocializmus időszakában. Habár Magyarország importált autókat, ennek ellenére a várakozási idő nagyon hosszú volt. Az autó árának felét előlegként kellett kifizetni, majd a másik felét a sok éves várakozási idő után, amikor végre megjött a kocsi. Ráadásul, ha közben áremelés volt, akkor rá kellett fizetni.
Csak egy példa: a 80-as években tíz év alatt tízszer emelték az autók árát, a Lada 140 százalékkal volt drágább 1989-ben, mint 1979-ben - emlékeztet a rendszervaltas.mti.hu
4. Színes televízió
Az elektronikus háztartási gépek már az ötvenes évek végén megjelentek hazánkban, illetve a tömeggyártásuk is elindult a hatvanas évek elejétől, ám a gyorsan növekvő kereslet hosszú évtizedeken keresztül jócskán meghaladta a kínálatot. 1973-ban a szellemi foglalkozásúak háztartásaiban átlagosan négy, a munkásokéban három, a kettős jövedelmű és paraszti háztartásokban pedig két háztartási gép volt.
A beszerzési sorrendben prioritást élvezett a mosó- és hűtőgép, valamint a porszívó. A tévékészülék (különösen a színes televízió) státusszimbólumnak számított, a háztartások csak nagy áldozatok árán tudták beszerezni.
(Forrás: Valuch Tibor: A bőséges ínségtől az ínséges bőségig. A fogyasztás változásai Magyarországon az 1956 utáni évtizedekben) Képek: sajtóanyag
