Ráadásul a dal, amelyet Gergő annyira szeret, más szálakon is kötődik a családhoz (én például ezzel búcsúztattam el annak idején gimnazista éveimet), és az anyukája valóban sokat hallgatta Zorán Apám hitte című nótáját. Egyszerűen hihetetlen, hogy amikor már úgy sír, hogy magáról sem tud, annyira megnyugtatja mindössze néhány taktus, hogy a bömbölésnek vége - mintha elvágták volna.

A gyerekek egyébként valóban többet hallanak az anya méhében, mint amennyire gondolnánk. Ösztönösen figyelnek az emberi hangra, de hallják a vér csörgedezését, a szívverést, a zenét is. Leginkább a magas hangok izgatják őket, ezért szeretik jobban a női beszédet és éneklést. Azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel rendelkeznek, születésük után sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak.

A magzatok ráadásul nemcsak hallják a zenét, hanem reagálnak is rá. A lassabb, nyugodtabb tempójú zenét lelassult szívveréssel nyugtázzák, míg a gyorsabbra szívverésük is gyorsul.

A szakértők azt is pontosították, hogy milyen zene tesz igazán jót a babáknak. Egyetértenek abban, hogy ha azt szeretnénk, hogy a baba minél hamarabb elaludjon, lassú melódiákat játszunk le nekik - ebben ugyanúgy működnek, ahogy a felnőttek. Ám tévedés, hogy zavarja őket az ütemes, mozgalmas zene, főleg akkor élvezik, ha ritmusra még táncra is perdülünk velük az ölünkben.

De vajon komoly- vagy könnyűzene legyen az, amit bekapcsolunk nekik? Mivel a csecsemőknek jól fejlett hallásuk van, könnyen észreveszik azt, hogy a komolyzene ritmus- és hangképlete közelebb áll a beszédhez, mint a könnyűzenéé. Márpedig ők azt szeretik legjobban, ha beszélnek hozzájuk, már háromnapos korukban képesek megkülönböztetni anyjuk hangját a többiekétől. De ami még meglepőbb, képesek különbséget tenni anyanyelvük és más nyelvek között, és az általuk jobban ismertre több ideig figyelnek oda.

Szabó Fruzsina