A társasházi új lakásba beköltöző házaspár átszervezte az otthonukhoz tartozó kisméretű egyenkonyhát: mindenképpen családi ebédek elkészítésére is alkalmas helyiséget szerettek volna, amely persze kiválóan felszerelt, és elegáns is, hiszen az amerikai konyhás nyitott tér is ezt követelte.
Megfelelő méretű tárolóhelyek
Kattintson a galériáért!
kialakítása volt az első feladat, ezért az eredetileg kétsorosra tervezett beépítés helyett az U alak mellett döntöttek, hogy az ablak alá pluszszekrények kerülhessenek. Ehhez viszont meg kellett szabadulni a legtöbb konyhában jellemző, ablak alá telepített fűtőtesttől. A radiátor így átkerült a főzőrész előtti étkező falára, de - a nyitott térnek köszönhetően - így is elegendő meleget ad.
Mivel a konyhához nem tartozik kamra, helyet kellett találni a zöldségek tárolásához is. Ezért választották a Küppersbusch nagyméretű, beépíthető hűtőszekrényét, amely a hagyományos hűtő- és fagyasztórekeszek mellett egy "kamrahűs" részt is tartalmaz, ahol remekül eláll a krumpli, a hagyma.
A viszonylagos helyszűke miatt elengedhetetlen volt a körültekintő tervezés. Az alsó pultba különböző méretű ajtós és kihúzható elemek, a nehezen hozzáférhető, de hasznos centiket jelentő sarokelemekbe pedig forgatható, kör alakú polcok kerültek. Így minden edényhez könnyen, a többi mozgatása nélkül lehet hozzáférni. A szemrevaló tárgyak számára nyitott polcokat alakítottak ki, az átadópult végét pedig további tárolóhelyet biztosító, kosarakkal ellátott oszloppal egészítették ki.
A konyha bútorzatának
Kattintson a galériáért!
illeszkednie kellett a vele közös terű nappali berendezéséhez is. A klasszikus garnitúrához képest ugyan modern vonalú a Svea bútora, a tömör cseresznyefa frontok eleganciája mégis kellemes összhangot teremt. A faajtók szépségért azonban borsos árat kell fizetni, így a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a szekrények nem látható elemei: a hátsó falak, a belső polcok olcsóbb, de nem kevésbé tartós fehér MDF lapból készüljenek.
A viszonylag alacsony belmagasságú konyhai teret optikailag magasítja, hogy a bútor nem ér a plafonig. Emiatt választották a plafonra simuló mennyezeti lámpát is, amelyet a szekrények koronájába épített fényforrások egészítenek ki.
Kőzúzalék lap került a pultra,
aminek semleges színe hagyja érvényesülni a konyha fő ékességét, a szép faanyagot. A nappalival való közvetlen kapcsolat miatt mellőzték a csempe használatát is, így a falakra a pult anyagával megegyező burkolat került, ami szinte festett felület hatását kelti, mégis bírja a konyhai igénybevételt. A műgyantával kevert kő keménysége sokszorosa az eredeti kőlapénak, de rendelkezik annak előnyös tulajdonságaival is. Nem árt neki a víz, a hő, és jól tűri az erősebb, takarításhoz használt vegyszereket is.
Mivel egy konyhában folyamatosan kell valamit takarítani, a padló burkolásánál maradtak a jól tisztítható kerámialapoknál, de olyan világos, faerezetű típust választottak, amely szinte töretlen folytatása a nappali parkettájának. Takaríthatóság szempontjából hasznos a bútor egyetlen mozdulattal lepattintható lábazata is, így ha kiömlik valami, nem kell a maradványokat évekig a szekrény alatt tudni.
Kattintson a galériáért!
A konyhába bekerülő gépeket
is nagy körültekintéssel választották ki. A helyhiány miatt a főzőlap fölé is került szekrényelem, így egy ez alá szerelhető, lapos szagelszívóra esett a választás. Ez használaton kívül visszatolható, kihúzáskor viszont automatikusan bekapcsolódik a beleépített helyi világítás.
A főzőlap négy platnija közül kettő indukciós elven működik, ami igen takarékos és környezetkímélő megoldás. Emellett azért is hasznos, mert a technológiának köszönhetően a lap maga éppen csak langyos a főzés után, így elkerülhető, hogy az érdeklődő unokák esetleg megégessék magukat. A hagyományos lapok megtartására azért volt szükség, hogy a speciális, mágnesezhető edények mellett a régebbi lábosok is használatban maradhassanak, hiszen a racionális gondolkodásnak az is fontos része, hogy ne váljunk meg olyasmitől, ami még tökéletesen használható.
T. G.
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha & Fürdő Piac magazin 2008/01. számában jelent meg.