Hed Dienert, az Illinois Egyetem boldogságkutató professzorát kérdezték - (a New Scientist munkatársa) -,aki azt válaszolta, mindent összevéve a skandináv országokban. Bizonyos pontig a jövedelem, az anyagi jólét igen fontos a boldogságérzethez, kiegészülve a demokráciával, az emberi jogokkal, a jó infrastruktúrával, a hosszú élettartammal stb.
A kulturális tényezők azonban legalább olyan fontosak a megítélésben. Ha ugyanis az anyagi tényezőket kiemeljük a sorból, a spanyolok tűnnek a legboldogabbnak, ami pozitív életszemléletükkel magyarázható.
Ez jellemző általában az amerikaiakra és bizonyos mértékig a britekre is.
A legkevésbé boldognak egyes hajdani kommunista országok, valamint a nagyon fejletlen államok lakói tűnnek.
Érdekes módon a jó anyagi körülmények között élő kelet- ázsiaiak, japánok, dél-koreaiak jóval kevésbé érzik magukat boldognak, mint azt várnánk. Ha megkérdezik őket, mennyire elégedettek az életükkel, a legtöbben azt hozzák elő, ami rossz. Ha ez a rossz nem nagyon rossz, akkor elégedettek. Általánosságban nagyobb társadalmi nyomás nehezedik rájuk, résen kell lenniük, nehogy hibát kövessenek el és kivívják a többi ember elismerését. A kelet-ázsiaiak saját hangulatuk, életérzésük helyett fontosabbnak tartják, miként vélekednek szüleik az életükről.