Tán még kevesen tudják, sejtik, a nevetés Isten adománya.

Valószínűleg azért kaptuk, hogy elviselhetővé váljon az az időszak, amíg visszatalálunk az Édenbe. Tán feltűnt már Önöknek, ha szívből nevetnek, megszűnik a gondolkodás. Aki nevet az nem tud közben gondolkodni. És viszont: gondolkodás közben nincs nevetés. Ez egyben recept is arra, hogy milyen út vezet a Paradicsomba. A nem gondolkodás útja.

A nevetés valójában csak minta. A teljes jelenlét mintája. Minta - értékkel. Mert a Paradicsomba vezető út valójában a teljes jelenlét kockaköveivel van kirakva. Ha szívből nevetünk, semmi másra nem vagyunk képesek. A nevetés teljesen kitölti lényünket, valónkat. Mi magunk vagyunk a nevetés. Egyszerűen megszűnik minden más, ami a nevetésen kívül létezik. Akarat, vágy, gondolat. Ezért szépít, gyógyít, fiatalít a nevetés. Megszünteti, illetve zárójelbe teszi mindazt, amitől az ember önmaga rabjává, áldozatává lesz - mert nem tud jelen lenni.  

Ezért neveztem Isten adományának ezt a készségünket. Mindegyikünkben ott kucorog, ugrásra készen a jóízű, kirobbanni akaró hahota, a könnycsordító röhögés, a sikításba forduló, fuldokló nevetés. Vagy ha nem, akkor a vigyor, a mosoly, a derű ezer árnyalata. Mindannyiunkban ott a készség a lehetőség és a késztetés, hogy felszabadult, derűs, gondolattalan legyen. S mégis. És mégsem. Pedig eredendően nevetésre születtünk. Mi más magyarázná, hogy ha szomorú embert látunk az utcán, kevésbé vesszük át bánatát, mint amikor nevet valaki, s önkéntelenül mosolyra nyílik a szánk.

Egy mondás szerint, aki a humort érti, az mindent tud, aki nem, az mindenre képes. Ezért mondom Önöknek, Hölgyeim és Uraim, a nevetéssel meg lehet menteni a világot.

A humor ugyanis nagyhatalom.

 Nagyobb, mint az agresszió bármilyen formája.

Aki képes humorból figyelni, humorral válaszolni az életre, az sérthetetlen belül. Tehát kívül is.

Nem véletlen, hogy Hitler vérdíjat tűzött ki Chaplinre, miután bemutatták a Diktátor című filmjét. Nem véletlen, hogy a diktatúrák idején betiltják a kabarékat, nem véletlen, hogy amikor elnyomás van, akkor egy politikai viccért börtönbe csukták az embert. A humor ugyanis a szabadság báli ruhája. S valójában két szereplője van a történelemnek, akik, mindig ki merték, ki tudták mondani, hogy a király meztelen. A gyerek és a bolond.

Egy közös jellemzőjük van: hogy szívből és nem fejből beszélnek.

 Vagy ami ugyanaz: nem a jövőre, hanem a jelenre figyelnek.

Vagy ami még pontosabb: nincs bennük félelem.

Aki szívből nevet, az nem fél.

Aki fél, az nem tud szívből nevetni. Csak hideglelősen, vagy kényszeredetten, vagy udvariasan. Tehát fejből.

Hajtsuk hát meg fejünket a Nevetés Templomának alapkőletételénél, mert ez egyben a jövőteremtés varázslatos pillanata is.

Igen, legyen olyan hitünk, amellyel kézben jár a nevetés.