A húsvét a közel kétezer éves vallási megemlékezések mellett a természet ébredésének, a rügyfakadásnak a népszokásokkal szorosan összefonódott ünnepe is. Az ünnephez kötődő hagyományok és étkek ugyan szinte országonként, sőt tájanként is változók, de a legtöbb család asztaláról ma sem hiányozhat a tormával tálalt főtt sonka, a tojás, a friss báránysült. Ám még a legegyszerűbb fogás is máshogyan esik, ha a környezet is különleges hangulatot áraszt. És bár a hosszú órák alatt megalkotott ünnepi étkek egy szempillantás alatt elfogynak, az ünnepi asztal látványa sokáig emlékezetes marad.

 A húsvét a nagyböjt, vagyis a hústól való negyvennapos tartózkodás befejezésének időpontja - innen ered a magyar elnevezés is -, az emberiség egy jelentős részének legnagyobb vallási és természeti ünnepe. A keresztények számára Krisztus feltámadásának, míg a zsidó vallásúaknak az egyiptomi szolgaság végének az emléknapja. A tavaszi megújulást, megtisztulást napjainkban is élő, pogány eredetű rítusok is őrzik: tavaszi határkörbejárás, lánylocsolás, vesszőzés.   Eleink áldozati bárányt sütöttek az ünnep előestéjén az ószövetségi időben, amelyet kovásztalan kenyérrel és keserű salátával, vagyis tormával fogyasztottak. A "hibátlan" bárányt nagypénteken ölték le, vigyázva arra, hogy elkészítése közben csontjait ne törjék meg.   Sok helyütt a bárány helyett később sonkát fogyasztottak,  amely a vidéki jólét jelképévé is vált az elmúlt századokban.

Az ünnep elengedhetetlen étele a tojás - az új élet, az újjászületés jelképe - éppúgy felkerült egykor a családok asztalára, mint napjainkban, s később a húsvéti ajándékok listájára. A keresztény felfogás szerint ugyanis, ahogyan a tojásból új élet születik, úgy támadt fel Krisztus is sírjából az emberiség megváltására. A korai időkben ezt az archaikus jelképet a zsidó vallásúak például hamuban sütve, míg a keresztények főve, szép pirosra festve fogyasztották, mert a legenda szerint a piros szín Krisztus elhullatott vérét jelképezi, ami a keresztfa alatt imádkozó asszony tojásokkal teli kosarába hullott.

  A tojás elfogyasztása mellett az ajándékozásának is szimbolikus jelentést tulajdonítottak: a férfi a kettészelt tojás egyik felét az összetartozás jeleként adta át kedvesének, a keresztszülők pedig a megváltás örömteli ünnepére való emlékeztetés gyanánt ajándékozták keresztgyermeküknek. A piros szín mellett később megjelentek a különlegesen díszített és hímes tojások is, amelyeket nálunk az ország különböző vidékein - almával, kaláccsal együtt fehér abroszba kötve - ma is tiszteletük jeleként adnak egymásnak a kereszt- és bérmakomaasszonyok.

A húsvéti asztalról - amelyre ilyenkor odakerülnek a féltett, hétköznapokon a szekrénybe rejtett étkészletek - a hagyományos étkek mellől a színek, az élővirág sem hiányozhatnak. Ettől, s persze az alkalomhoz illő terítőtől, szalvétától, tányéralátéttől még ünnepibbé válik a hangulat, s egy-egy apró húsvéti, névre szóló meglepetés - például csoki- vagy marcipántojás, húsvéti figura - még kedvesebbé, emlékezetesebbé varázsolhatja az együttlétet. Persze az asztal ne legyen túlzsúfolt - a virágkompozíció se legyen túlméretezett -, jusson hely az ételnek-italnak!

Szilágyi Eta

Konyha és Fürdő Piac 2003/3