S valóban nincs olyan szervünk, melyet előbb-utóbb ne károsítana az idegeskedés, vagy modern szóval ugye a stressz. Arról nem beszélve, hogy maga az idegrendszer is károsodhat, a sok idegeskedés miatt is, és "külső" okok miatt is - a légszennyezettségtől kezdve az élelmiszereken keresztül bevitt "mérgekig" bezárólag.

Nem túlzás azt mondani, hogy fogantatásunktól kezdve idegrendszerünk folyamatosan ki van téve károsító hatásoknak, egészen halálunkig.

Hiszen ha a kismama feszült, ideges, az már kihat születendő gyermekére, és már egészen pici csecsemőként olyan, mint egy szeizmográf: szülei minden rezdülését megérzi, és "magára veszi".

...És minden korosztálynak megvannak a maga "speciális idegbajai"...

A kisgyerek izgul, mikor először megy a bölcsibe, majd az óvodába, az iskolába lépés első napján pedig akár már komoly szorongási tünetei is lehetnek. Később a felelések, dolgozatírások terhelik idegrendszerét.

A fiatal felnőtteknek a vizsgák, majd az álláskeresés, munkába, közösségbe illeszkedés jelent komoly idegi megpróbáltatást.

A családalapítás, a saját lakás megszerzése, majd a gyerekvállalás (vagy nem vállalás) a 20-30 év közöttiek fiatalok legnagyobb gondja, amely nem kevéssé "rongálja idegeiket".

Aztán jönnek a gyerekek, s jó szülőként a velük kapcsolatos izgalmak már életünk végéig tartanak.

Nagyszülőként, pláne dédszülőként pedig már nemcsak gyerekeink, hanem unokáink, dédunokáink "borzolják" idegeinket.

"Tessék kevesebbet idegeskedni" - mondja ugyanaz az orvos, aki megállapította, hogy bajaink idegalapon vannak.

"Könnyű azt mondani! De hogyan?" - sóhajtunk nagyot.