Adottságait illetően nem nevezhető ideálisnak ez a fürdőszoba. A kicsiny helyiség ablaka a liftaknára nyílik, ráadásul a kémény íves fala is nehezíti a berendezését. Ám az örök divat fehér-barna színösszeállítás és a fürdőzés kényelmét hangsúlyozó megoldások a kisebb alapterületen is otthonos miliőt teremtettek. Igaz, a funkciók dominálnak, felesleges sallangnak nincs helye, „optikai tuninggal" viszont sok gyengeséget sikerült kendőzni.

A mediterrán érzésvilág megjelenítése és a kényelmes fürdőzés lehetőségének megteremtése volt a vezérlőelv a helyiség kialakításakor. Először a nagyméretű padlólapot és az azzal harmonizáló dekorcsempét választotta ki a fiatal tulajdonos pár. Az egy percig nem volt kérdés, hogy a helyiség alapszíne a fehér lesz. De amilyen az élet, a megálmodott sötétbarna padlólap helyett véletlenül a burkolatcsalád kávéárnyalatát szállította ki a gyár. Szerencsére. Lerakva ugyanis kiderült, az apró helyiségben sokkal üdébb a világosabb tónusú burkolat, és így a kád is kevésbé üt el a padozattól.

Az ejtőzésre is kényelmes Ravak sarokkádat a fürdő ablak felőli oldalára helyezték el. Ebben az esetben a kényszer - máshová nem fért volna - egyben erény is: a helyiséget szinte faltól falig kitöltő kád ugyanis így távolabb került az ajtótól, meghagyva a bejárat melletti helyet a kézmosónak. Az amúgy is szűkös teret nem akarták további kiegészítőkkel zsúfolni, ezért a kádat inkább „téglányival" a fal elé tervezték, hogy mögötte egy csempével borított polcot építsenek a fürdőkellékeknek és persze néhány „hangulatfokozó" dekorációnak is.

A káddal szembe,közvetlenül a bejárati ajtó mellé tették a mosdót, amelyet mintha ide szabtak volna. Az elegáns, szimmetriára törekvő Royo bútor mellett kényelmesen elfér a család két tagja, miután egyikük bal-, a másik jobbkezes. Az, hogy a mosdószekrény a falra rögzül, és nem ér a földig, növeli a teret.

Ugyanígy az is, hogy a bútorhoz eredetileg tartozó vékony tükör helyett inkább egy a helyet kitöltő, hatalmas felületű darabot választottak. A csíkszerű megoldás ugyanis a környezet szűkösségét erősítette volna, míg a dekortól dekorig és faltól falig érő téglalap optikailag növeli a teret. Ez is optikai tuning: az ajtó felől a tükörbe pillantva törés nélkül folytatódik a kéményt borító fal íve, és egy testes hengerré válik. Az sem véletlen, hogy a tükör nem a mosdótól indul: az állandóan vízfoltos üvegfelület igen csúnya látvány.

A világítótestekről is határozott elképzelésük volt a tulajdonosoknak: a mosdó fölé mindenképpen a fal síkjából kiálló lámpát szerettek volna, elsősorban esztétikai okokból. Mivel a tükör betölti a teljes falfelületet, a világítótest vezetékeit kizárólag mögötte húzhatták, ezért szó sem lehetett a fal síkjába simuló, ragasztott tükörről. Olyan lámpát kellett keresni, amely egy talpazat segítségével rögzül a falhoz azért, hogy a tükör és a világítótest talpa egy síkban legyen. A szögletes burák ideálisan a megvilágítandó felület elé sugározzák a fényüket.