Sheila O'Flanagan: Megint egyedül
Mihez kezdesz, ha váratlanul magadra maradsz? Az öngyilkosság gondolatával foglalkozol? Eszelősen beleveted magad a szexbe? Belesüppedsz az önsajnálat mocsarába?
Alix Callaghan mindhárom lelkiállapotot átéli, amikor élete szerelme közli, hogy családot szeretne alapítani - de nem vele. A konfliktus megoldhatatlan, hiszen Alix - bár úgy érzi, vissza tudná szerezni a férfit, ha elfogadná az anyaság gondolatát - még nem érett meg a gyermeknevelésre, s karrierjéről sem tud lemondani. Most, hogy a munkahelyén a férfiak szemet vetettek az állására, ráadásul fölfedezi az első ősz hajszálait is, egyre többször fordul meg a fejében, hogy a jelenlegi, újbóli magára maradása vajon nem egy végleges állapot kezdete-e?
Lendületes regény az egyedülálló, harmincas éveiben járó, sikeres nő belső bizonytalanságáról, a "család vagy karrier"kérdés körről, amivel sajnos egyre több nő találja szemben magát.
Sheila O'Flanagan az írországi Dublinban született. tanulmányi után egy bankban helyezkedett el és dolgozott mielőtt elkezdett volna könyveket írni. Első kötetét a harmincas éveiben írta, amit azóta számos újabb sikerkönyv követett. Az Irish Times hasábjain heti rendszerességgel jelennek meg cikkei.
Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő
A mesekönyvsorozat legújabb részei
Bartos Erika nem meseírónak készült. Középiskolai tanulmányai után építészmérnöki diplomát szerzett, pályafutását rengeteg ösztöndíjjal és elismeréssel koronázta. Három gyermeke van. A meseírást 2004-ben kezdte, azóta több sorozata és kötete jelent meg elsősorban az Alexandra Kiadó gondozásában.
"Időnként minden madzagon támad egy kis gubanc. És minden családban támad egy kis gubanc. (...)
Bartos Erika nagy érdeme, hogy a begubancolódott madzagot, akarom mondani családot, akarom mondani helyzetet, mindig kedvesen, leleményesen, derűsen oldja meg. Úgyhogy öröm ebben a családban lenni. Még a cserepadon, olvasónak is." 
Ugyancsak az Alexandra kiadó gondozásában jelent meg a Malomvölgyi lovaskalandok című német gyermeksorozat magyar nyelvű első két kötete: Nyeregbe, Anna! és Fel a fejjel, Anna! címmel.
Sarah Bose: Nyeregbe Anna!
Anna élete akkor válik igazán izgalmassá, amikor egy vidéki majorba költözik. Szülei lovasiskolát alapítanak, s egy állatorvosi rendelő is nyílik mellette. Milyen szerencse, hogy az állatorvosnő lánya, Lujza éppen annyira bolondul a lovakért, mint Anna! A lányok közösen fedezik fel a környéket, s együtt gondoskodnak a pónikról. De ugyancsak lelohad a kedvük, amikor megkezdődik az iskola. Osztálytársnőik nem tartják sokra a lovastanyán alkalmazott tanulási módszereket - és ezt Annával is éreztetik. S ez még nem elég: Annát és Lujzát titokzatos motorosok zaklatják egyik kilovaglásuk során...
Sarah Bosse: Fel a fejjel, Anna!
Anna unokahúga, Nóra súlyos autóbaleset után kerül a malom-völgyi lovastanyára. Szülei veszélyes sérülésekkel fekszenek a kórházban, a sokkot szenvedett kislányról Annáék gondos-kodnak. Nóra begubózik, nem is beszél, míg végül fel nem fedezi a pónik iránti szeretetet, és a segítségükkel szép lassan össze nem szedi magát. Ám Annának eközben nincs könnyű dolga. Egyszeriben minden Nóra körül forog, Anna pedig nem mehet el a régóta várt díjugrató versenyre, s a tetejébe még kedvenc póniján, Tündéren is osztoznia kell a kislánnyal. Vajon hogy veszik az akadályokat a Malomvölgy kis lakói?
A kötetek igazi titka:az Alexander-technika!
Az Alexander-technika a mintegy száz évvel ezelőtt élt színész, Frederick Matthias Alexander nevéhez fűződik. Olyan módszert fejlesztett ki, amellyel tudatosíthatjuk magunkban testtartásunk és mozgásunk jellemzőit, és ennek a tudatos-ságnak a segítségével úrrá lehetünk káros mozgási szokásainkon.
Mindenki hozzászokik olyan testtartásokhoz és mozgásmintákhoz, amelyek helyesnek látszanak, az ember ezeken nem is gondolkozik. De valóban mindig helyesek?
Ha például összekulcsoljuk az ujjainkat, azt mindig ugyanúgy tesszük, mindig ugyanaz a hüvelykujjunk kerül felülre. Ha megpróbáljuk fordítva, azt máris "rossznak"fogjuk érezni. Ebből is látható, hogy a mozgásunk gyakorlatilag automatikus.
Éppen ezért segít, ha megállunk, és megfigyeljük, tudatosítjuk, hogy mi történik a testünkben. Így ugyanis megszabadulhatunk a régi szokásainktól, és választhatunk a különböző viselkedésmódok közül.
F. M. Alexander módszere a különböző mozgásfolyamatokat, elsősorban a fej, a nyak és a törzs összjátékát fejleszti.
Ő ezt először a színioktatásban hasznosította. Ma már más területeken is egyre inkább alkalmazzák az Alexander-technikát. S mivel F. M. Alexander szenvedélyes lovas volt, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a felismeréseit a lovaglás során is hasznosítsuk.
A lovaglás során az Alexander-technika abban segít, hogy javítsuk az önészlelésünket, s megtanuljuk, melyik cselekvés mivel jár. Így szerepe lehet például az ülés- és tartáshibák javításában, vagy a feszültségek és a görcsösség oldásában.
A tanulási folyamatot a lovasoktató irányítja, aki minden egyes lépésnél a kezével irányítja a diák figyelmét a saját testére, a nyakcsigolyáktól kiindulva. A tanár keze révén tanulja meg a diák észlelni a feszültségeket vagy a görcsösséget, és általa sajátítja el a helyesebb mozgást. Az Alexander-módszerben ezt nevezik "jó szokásnak".
Mivel az új mozgásfolyamatokat hasznos az egyszerűbb tevékenységek - például járás, állás vagy ülés kapcsán elsajátítani, gyakori, hogy az oktatást falovon kezdik. Ennek az az előnye, hogy a tanuló a kezdeti fázisban kizárólag a saját testére koncentrálhat, anélkül hogy egy ló mozogna alatta. Az első lovaglóórák pedig lépésben zajlanak, futószáron, hogy megerősödhessen az egyenes, nyugodt tartás érzete. A ló a lovas tükre, s szép mozgásokkal válaszol erre. Vannak olyan tanárok, akik arra kérik a tanítványaikat, hogy feküdjenek le egy asztalra, hogy a nyakuk és a gerincük még jobban ellazulhasson.
A technika elsajátításához időre és türelemre van szükségünk, de ha egyszer már a magunkévá tettük, az élet egyéb területein is alkalmazhatjuk. A türelemre pedig a lovaglás esetében amúgy is szükségünk van.
