Minden ébredés egy csoda.

Ahogyan a fény álmos szemedbe szivárog, újabb esélyt kapsz az élettől, hogy helyrehozd a tévedéseid. Hogy meg is tedd, amit már rég meg kellett volna. Hogy leküzd a sötétséget.

Tiszta lappal indulhatsz az ismeretlen érzések, váratlan találkozások, soha meg nem történt pillanatok világába. Minden apró mozzanat és jelentős esemény, ami az új napon történik veled egyszeri és megismételhetetlen.

Te pedig eközben túl akarsz lenni a csúcsforgalmon, a megbeszélésen, a munkaidődön, a hétfőn, a pénteken, az ügyintézésen, a költözésen, a törlesztésen, a gyereknevelésen, a nyugdíj-korhatáron. - Mérget vehetsz rá, hogy túl leszel rajta!

A vélt vagy valós nehézségek, félelmeid, sötét gondolataid nem hagynak el soha - úgy érzed, méltatlanul sok terhet osztott rád az élet.

Nehéz korán kelni, nehéz megmozdulni, nehéz megélni, nehéz lemondani, nehéz felelősséget vállalni.

Hova lettek a gyermekkorod, a fiatalságod, a nyaralás, a meghitt családi ünnepek, a sikerek fölött érzett öröm boldog pillanatai? Voltak egyáltalán?

Vagy észre sem vetted, mert éppen túl akartál lenni valamin?

Ne várd a napok múlását, mert egyszer csak a végükre érsz, és már nem lesz mit várnod többé.

Uram, miért vagyunk úgy összerakva, hogy nem vesszük észre, a jót és a szépet, a megismételhetetlen egyediségünket, önnön szerencsénket és kivételes helyzetünket?

Miért sötétül el oly hamar a lelkünkben fellobbanó világosság?

Add, hogy az ünnepváró gyertyák fényében meglássuk, amire vakok voltunk - kísérjen el ez a világosság utunkon, s ne vesszen ki belőlünk az öröm adásának és befogadásának képessége egész évben.