A felújított karácsonyi népszokások eredete a legkülönbözőbb, és szépen lassan gyarapodtak az elmúlt századok folyamán. Részben vallási eredetűek, részben népi hiedelmeken alapulnak.

Az ünnep november végén, december elején kezdődik az adventtel, amely eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Hazánkban december 13-ához, Luca napjához kapcsolódik a székfaragás, amit ezen a napon kezdenek el, és karácsony előestéjére fejeznek be.  Másutt ezen a napon gyertya- vagy ólomöntéssel jóslásokba kezdenek. 

Ezeken a napokon egymást követik a télköszöntők, például a kolompolás, a jelmezek, maszkok, állatbőrök viselése, melyeket általában az ártó szellemek elűzésére szolgálnak. Két legfontosabb azonban a betlehemezés és a regölés, amit sokan össze is kevernek. Pedig a betlehemezés alkalmai a karácsony és a vízkereszt, a regölésé pedig István ünnepe.

 Az ünnep vége január 6-a, vízkereszt napja, a vizek megszentelésének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja.

A betlehemezést eredetileg templomokban adták elő. A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be, a Biblia alapján: hosszú útjuk során a királyok napról napra közelebb jutnak a szent családhoz, vagy annak menedékéhez. Általában nagyon szeretik a gyerekek karácsonykor az istálló körül megpillantani a pásztorokat, ökröt, bárányt, és örülnek, amikor felbukkannak a koronás királyok, amint piros, zöld és kék ruhájukban messziről közelednek az újszülött király felé.

 Az alakok mindkét jelenetnél lehetnek nagyon egyszerű babák vagy fabábuk; ruhák, kövek és megfelelő ágdarabok pedig elegendőek díszlet gyanánt. Idővel a betlehemezés elszakadt a templomtól, és népszokásként élt tovább. A legrégibb betlehemes játék szövegét Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között.

A regölés a legények és a házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról-házra járó köszöntő szokása. A téli napforduló pogány kori emléke. Fő időpontja: december 26.

A regösök köcsögdudákkal, csörgős botokkal, csengővel, regös síppal, furulyával keresték fel a lányos házakat. Öltözetük kifordított báránybőr kucsma és bunda volt. Általában 20-30 fős csoportokban mennek. Útjuk során pálinkával és süteményekkel kínálják őket. A regölés forgatókönyve a következő: engedélykérés, beköszöntő, csodaszarvasról szóló ének, jókívánságok, párok összeregölése, adománykérés és a záradék.

Érdemes még felidézni, hogy mi az mendikálás: a mendieare szó jelentése koldulni. Adománygyűjtő szokás. Elsősorban gyerekek, kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

A kántálás pedig egy karácsonyi, verses köszöntő. Énekes jellegénél fogva kapta ezt az elnevezést. A ház lakóit köszöntötték így. Elsősorban felnőttek kántáltak, s a mulatság éjfélig tartott.