Kedves Zsófi!

Írod, hogy nagyon rossz kedvű vagy és hogy semmi nem tud érdekelni! Tudod, egyrészt ennek a nagyon várt tavasznak is köszönhetjük ezt. Ilyenkor biztosan tapasztaltad már, amikor biztosan tudjuk, hogy valami bekövetkezik, amikor készülünk valamire, és az késik és bizonytalanságban tart bennünket, nagyon türelmetlenek tudunk lenni. Olyan köztes állapot ez. De jön a tavasz. Ez biztos.

Az, hogy te csúnya vagy, írod- az már nem annyira biztos. Mármint az, hogy csúnya vagy. Hiszen nemrégen láttalak, engem pedig még a szeretetem sem tud már becsapni, olyan vén vagyok. No és Zsófikám, a minap még arról áradoztál, hogy mennyien próbálják neked a szelet csapni. A ti nyelveteken, -udvarolni,- azok mind megvakultak, vagy mifene? Tizenkilenc évesen olyan minden lány, mint most az idő. Tudod, hogy jön a tavasz, sőt elméletileg itt is van, de minden olyan lassúnak tűnik, és meleg is olyan langyos, olykor hideg is. Olyan köztes állapotnak lehet ezt is nevezni.

Az, hogy Zolival nem boldog a kapcsolatotok, hogy nem ismered ki magad rajta, ne töltsön el szomorúsággal. A korkülönbség is nehezíti a dolgot, ő sem egy nyitott ember, és talán az segítene neked, ha értenéd önmagad is.

Tudod, a minap is kezembe került Osho, ajánlom te is olvasd el. Segíthet megérteni azt is, hogy miért nehéz sok minden, de eligazít is, és nagyon sok rossz beidegződéstől megszabadít. Azt írja:

a -Miért nehéz kapcsolatot teremteni?- fejezetében ( Az élet misztériumai)-

Azért, mert még nem létezel. A belsőd üres, és félsz, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy üres vagy. Ezért biztonságosabbnak tűnik, ha inkább távolságot tartasz: így legalább úgy tudsz csinálni, mintha lennél. De te nem vagy. Még nem születtél meg, egyenlőre csak egy lehetőség vagy. Még nem vagy egy beteljesülés, egy megvalósulás- és csak két beteljesedett ember tud találkozni egymással. Valakihez kapcsolódni, viszonyulni az egyik legnagyobb dolog a világon: kapcsolatot teremteni azt jelenti: szeretni. Kapcsolatot teremteni azt jelenti: megosztani. De ahhoz, hogy megoszthasd, rendelkezned kell vele. Ahhoz hogy szerethess, tele kell lenned szeretettel, csordultig.

Két mag találkozhat, ők be vannak zárkózva. Két virág már találkozhat, kapcsolatot teremthet, mert ők nyitottak: illatozhatnak egymásnak, táncolhatnak ugyanabban a napfényben, ugyanabban a szellőben: kommunikálhatnak egymással, suttoghatnak egymásnak. De ugyanezt két mag nem tudja megtenni. A magok teljesen zártak, még egy ablak sincs- hogy tudnának így kapcsolatot teremteni? És ez a helyzet az emberrel is. Az ember megszületik egy magnak, aztán vagy virág lesz belőle, vagy nem. Ez mind rajtad múlik, hogy mihez kezdesz magaddal, rajtad múlik, hogy fejlődsz-e vagy sem. Ez a te döntésed- és minden pillanatban szembe kell néznek ezzel a kérdéssel, minden pillanatban válaszút előtt állsz.

Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem fejlődnek. Magok maradnak, lehetőségek maradnak, sosem válnak valóra. Ők nem tudják, hogy mit jelent az önmegvalósítás, semmit sem tudnak a lényükről. Teljesen üres életet élnek, teljesen üres halált halnak. Hogy lehetne így igazi kapcsolatuk bárkivel, bármivel?

A kapcsolat leleplez- ott állsz pőrén, csúnya vagy és üres. Biztonságosabbnak tűnik, ha távolságot tartasz. Még a szerelmesek is távolságot tartanak, és mindig figyelnek, hogy mennyire engedhetik közel a másikat, hogy mikor kell hátraarcot csinálniuk. Megvannak a határvonalak, amiket sosem szabad átlépni, csak a határvonalaik mentén találkozhatnak.-

... Miért? Amikor virággá válhatnának és táncolhatnának a szélben, a napfényben, a holdfényben... miért döntenek úgy, hogy mégis inkább magok maradnak? Megvan az oka a döntésüknek: magnak lenni biztonságosabb, mint virágnak lenni. A virág törékeny, kiszolgáltatott- a mag erősebbnek, biztonságosabbnak tűnik. A virág nagyon könnyen elpusztulhat: elég egy kicsit erősebb szél, és a szirmok már el is tűntek. A magot nem tudja olyan könnyen megsemmisíteni a szél: a magnak erős védőburka van, jól védi magát. A virág annyi mindennek ki van téve. Egy ilyen finom, érzékeny élőlény annyi veszélynek van kitéve: jöhet egy erős szél, jöhet egy felhőszakadás, jöhet tomboló hőség, vagy jöhet egy bolond, aki leszakítja. Egy virággal minden megtörténhet: állandó veszélynek van kitéve .

De magnak maradni annyi, mint halottnak maradni. Ha megmaradsz magnak, akkor elmulasztod az életedet. Biztonságos, az kétségtelen, de hiányzik belőle az élet. A halál biztonság: az élet bizonytalanság. Aki valóban élni akar, annak veszélyben kell élnie, állandó veszélyben. Aki el akar jutni a csúcsokig, annak vállalnia kell a veszedelmek kockázatát. Aki fel akar mászni a legmagasabb csúcsra, annak vállalnia kell a leesés kockázatát is: számolnia kell vele, hogy bárhol megcsúszhat, és elveszhet a mélységben

Minél erősebben akarsz fejlődni, annál több és több veszélyt kell elfogadnod. A valódi ember elfogadja a veszélyt saját életstílusaként, mint egyetlen atmoszférát, amelyben fejlődhet.

Azt kérdezed: "Miért olyan nehéz kapcsolatot teremteni? Persze hogy nehéz, ha nem vagy. Először legyél. Minden más csak ezután következik: először lenned kell. - Ennyit Osho-ból.

Ugye nem baj, hogy mankóul használtam a mondanivalómhoz? Nagyon nehéz ilyen kemény dolgokat a szívből mondani és annak, aki azért is van a földön, hogy én védelmezzem. El kell engednem egy kicsit már a kezed, mielőtt elszaladsz. Én rég látom, hogy virág leszel, és örülnöm kell ennek. Mások is látják és ez az igazi szépség, ettől vonzod be a tekinteteket.

Neked nem kell márkás, színes holmi, akármiben vagy látszol. De még mindig te döntöd el...

Találd meg a saját középpontodat, kerülj kapcsolatba először önmagaddal. Nélküle semmi nem lehetséges, általa viszont semmi sem lehetetlen.

Komoly lett a vége, pedig nem szabad túl komolyra vennünk magunkat. Csak tudod rám is hat ez az idő, én is várom a tavaszt.

Puszillak