Újszülöttjét szoptatni és gyöngéden gondozni tudja, és ami a még fontosabb, hogy bizalmas kapcsolatban lévő, jó anyja lesz gyermekének, akit szerető férjével - akiből szintén jó apa lesz -, meleg családban nevel majd fel. Miközben ezek az egészséges vágyak majd minden lány lelkében jelen vannak, mégis, szinte egyidejűleg a kétségek is megjelennek, hogy vajon...?

A társadalmi-kulturális változások területén sok víz folyt le már a Dunán, de azok a fontos, a női önértékelés és önbizalom lényegét jelentő kérdések változatlanok: nőként ki, és milyen vagyok én? Alkalmas vagyok-e arra, amire minden más nő képes? Azaz kellek-e én igazán valakinek? Ki akar tőlem gyereket? Képes leszek-e az anyaságra?

Hiába szól a mai világ úgy, hogy legyen szakmád, diplomád. Tanulj, fejlődj! Okos vagy, használd az eszed!  Randevúzni, férjhez menni, szülni még ráérsz később is. Előbb alapozd meg a jövőd! Ezek a "teljesítmények" valójában nem "növelik" a nemi identitás és önérzet, a női önbizalom érzését, sőt.

A mai, szakmai ambíciókkal is rendelkező lányok jelentős része úgy érzi, hogy hiába okos, azzal csak elriasztják a fiúkat. Azok nem szeretik a "túl okos" nőket. Úgy vélik, hogy sokkal sikeresebbek az "eszük sincs", "kettőig sem tud számolni" "klónozott cicababák", akik viszont küllemükben és hangoztatott értékrendjükben megtestesítik korunk "szex-szimbólumát". (Csont sovány, eredeti hajszínére talán már nem is emlékszik, tapadnak rá a fiúk és válogathat kedvére. Ezek a lányok fennen hirdetik, hogy nem akarnak férjhez menni, csak élvezni akarják az életet. Egyelőre nem akarnak gyermeket, mert az csak lekötöttséggel jár. Fő cél nem a tartósság, hanem a színesség. Nem az a vágyuk, hogy szeressenek, megelégszenek avval, hogy ő van szeretve,  illetve akarva stb.) Holott ezek a lányok sem igazán őszinték önmagukhoz. Csak sikeresek akarnak lenni, és az attraktivitás sikeréért "beáldozzák" az érzékenységüket.

Megkettőződött az értékrend: vannak a "szex oltárán áldozók", és vannak a kétségek közt vergődők, akik magukat néha "ósdinak", "gátoltnak és gátlásosnak" tartják, vagy hogy ezt saját magukra vonatkozó vádjukat elkerüljék, összeszorított foggal, a belső, védelmi háló nélkül "ugranak a pillanatok bűvöletébe", mely tovább rontja, - mert nem sajátjuk - az önbizalmukat.

Akármelyik megoldást is választják, mindenképp a siker, a sikeresség bűvöletében élnek, csak más úton járva, a sikeresség célszalagján más jelszót olvasnak. Mindkét csoportba tartozók vesztesek, mert elvesztették azt a hitet, hogy a női lét biztonsága csak a jól megválasztott férfikapcsolatban bontakozhat ki. Nem kell a férfi előtt eltitkolni, hogy vele, együtt, tartós családi kiteljesülésre, gyermek(ekre) vágyva lehet csak az életet teljesnek elképzelni, leélni.

Az anyaság utáni vágy

A lányok általában még a nemi élet elkezdése előtt is sokat szoronganak azon, hogy vajon  alkalmasak-e a szexuális életre "rendben van-e mindenük".  Szoronganak azon is, hogy akaratuk ellenére nem esnek-e teherbe pl. csóktól, gondolattól, uszodától stb., de ennek ellenkezőjétől is, hogy nem meddő-e.

Ma, amikor annyiféle fogamzásgátó módszer áll rendelkezésre, szoronghatnak attól, hogy a választott módszer megbízható-e, vagy éppen attól - és ez elsősorban a hormonális fogamzásgátlást választó lányokra vonatkozik -, hogy a szer hosszú távon nem okozhat-e meddőséget.

A lányok önértékelésének fontos pillére a fogamzás képességében való biztonság. Ez a tudati és önértékelésben fontos szerepet játszó kérdés viszonylag egyszerű nőgyógyászati vizsgálatokkal is igazolható lenne. Talán jó lenne ezt tudatosítani, és igénybe venni.

Ezzel szemben viszont inkább az tapasztalható, hogy a lányok kíváncsiak arra, hogy képesek-e a fogamzásra, holott gyermeket nem akarnak. Emiatt a "kíváncsiság" miatt vagy kockáztatnak, és nem alkalmaznak fogamzásgátlást, vagy nem megbízhatót, de akadnak olyanok is, akik "elfelejtik" bevenni. Sok esetben ez a rejtett önértékelési szintet érintő "kíváncsiság" eredményezi az első, nem kívánt terhességet, vagy terhességmegszakítást. Ezt követően aztán még inkább megugrik a szorongás szintje, mert félnek, hogy a terhességmegszakítás miatt elvesztik reprodukciós képességüket.

Más attól fél, hogy nem tudja kihordani gyermekét, vetél, vagy koraszül. Mások attól tartanak, hogy szülni nem bírnak, nem lesznek erre képesek, így eleve a császárszülésben gondolkodkodnak. Vannak akik attól félnek, hogy szoptatni nem bírnak, mert nem lesz tejük. Mások attól tartanak, hogy az újszülöttel való bezártságot nem fogják majd elviselni.

Más szóval egyrészt saját reprodukciós képességükben bizonytalanok, másrészt gyermeket bár szeretnének, az anyaság terhétől tartanak.

Nem egy esetben okozhatnak ezek a régi szorongások sikertelen terhességet, funkcionális meddőséget stb., amely nem csupán orvosi, hanem nem egy esetben pszichológiai segítséget, átdolgozást is igényel.

Egyszóval: a gyermek utáni vágy és az anyaság utáni vágy lélektani értelemben nem egy egységes vonulat. Sok elakadás lehetőségét rejtőzik a nő szerepvállalás és az anyává válás területén. Különösen fontos ezeknek az érzelmi rezdüléseknek a rendbe tétele akkor, amikor a vágyott és tervezett terhesség időszakába ér a nő, sőt.

A gyermekvállalás, a terhesség, a szülés és a gyermekágy krízis szituáció lélektani értelemben (a krízis szituáció kérdéskörét előző írásokban már érintettük), mely a személyiségfejlődés nagy lehetőségét éppúgy tartogatja, mint a szorongások megjelenéséét. Az anyai érzelmi biztonság megszerzésének egyik lehetősége az anya-magzat kapcsolat fejlesztésén keresztül is elkezdhető.

A pszichológia, a pszichoterápia sokat tud segíteni abban is, hogy az egészséges anyaság lelki felkészülése átélhető legyen, és a szülőágyon ne csak egy újszülött, hanem egy édesanya is megszülessen.

"Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín,
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim."

(József Attila)

Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta

További információ: www.anoezerarca.hu