Nem keres senki sem
Haza senki nem vár
Bőrükbe ivódik
Száz lenéző szempár
Angyalok játszanak
Velünk hitegetve
Istennek nem telik
Bennünk semmi kedve
Be vagyunk öltözve
A mocskos hűségbe
Nem történik semmi
Úgy mint a mesékbe'
Nem gondolni semmit
Talán ez a legszebb
Félek: hátba szúrnak
Ha egyszer lefekszem
Táncot járnak rajtam
A bolhák, a tetvek
A percek reménnyel
Alig kecsegtetnek
Nincsen meleg paplan
Nincsen puha párna
Nem örülhetek: nem
Jut tüzelőfára
Visszük sebes szívünk
Visszük életünket
A tüzes poklon át
Gyászos minden ünnep
Tudjuk: kell szomorú
Embernek is lenni
Elesettségünket
Kár is számba venni
Lecserélnénk sorsunk
Egyszer egyszerűbbre
Egyszer vevők lennénk
Ízesebb derűre
Zord nekünk minden út
Csupa sár és felleg
Rég nem mondom én se:
Így szeress ha kellek
Elhagytak minket rég
Isten angyalai
Hűségről álmodik
A sok sehonnai
Szeretnénk letűnni
Büszke, bús kudarccal
Száz év múlva kelni
Örökfényű arccal
Nyomunkban a halál
Mint fekete bundás
Belénk csimpaszkodva
Ballag a lemondás
Szegény fejünk már a
Légynek sem igen vét
Nem több: szájaskodás
Cifrázni úr nevét
Annyi sok vén zsivány
Gombolkozik nyakig
Döglötten veti szét
Bús főniksz szárnyait
Sok József Attila
A város peremén
Száz kihunyt, percnyi fény
Gyilkossá lett remény
Poshadt koldus szagunk
Illattá nem válik
Nincs olyan vallás mely
Minket áhít váltig
Annyi hűvös álmot
Nyelt már le a torkom
Nem válik lábamról
A bilincs, a horgony
Van: ahol fekszünk: nem
Jön arra senki se
Falat kéne bár nem
Tudok már enni se
Könyörögnénk mi és
Mondanánk misét
Ha nem tudnánk: fogunk
Sántán megbotolni még
Móritz Mátyás
