Ekkor szembesül az igazi próbatétellel - tételekkel, amelyeket sajnos nem ő húz, legfeljebb a rövidebbet, ilyen értelemben.

 Most szembesülhet az úgymond rög valósággal, az oly sokszor emlegetett felnőtté válás buktatóival, a nagybetűs és nagy pofonokat tartogató való világgal, ahol magának kell gondoskodni önön magáról, és ebben a nem piskóta harcban, az esetek döntő többségében magára van utalva , egyedül van mint a kisujja.

 Írhatna kilószámra, számolatlanul az önéletrajzokat, reverencia anyagokat, bemutatókat, részletezve, hogy miben és miért érzi magát erősnek.

 Viheti magával a paksamétányi leveleket a legközelebbi postára, vagy az Interneten is küldözheti az irományait, és jó ha felkészül arra, hogy körülbelül száz jelentkezésére érkezik egy válasz, de az is vagy hónapokkal a feladás után, és ha be is fut, sajnálattal értesítik hogy sajnos ezért vagy azért nem felelt meg.

 Vagy meg alul, vagy mert felül , és túl - képzet, vagy mert öreg, akár húszon évesen is.

Mert, hogy az aktuális emberke körülbelül úgy néz ki, mint akit számítógépen terveztek: legyen minél fiatalabb, tudjon anyanyelvi szinte egy, kettő, de inkább három nyelvet. Legyen mindegyikből alap, közép,, de inkább felsőfokú végzettsége, jogosítványa a létező összes típusú gépjárműre, kamionra, teherszállítóra, a számítógépes ismereteket kenje - vágja, legyen megjelenés, jó munkabírása, könnyen tudjon kapcsolatokat teremteni, jól bánjon az emberekkel, legyen legalább egy diplomája, és az sem hátrány, ha több éves kőkemény gyakorlati tapasztalattal bír.

 De ezek is csak mind beugrók, belépők úgymond a körforgásba, mert annyi már a különböző fajta szintű képzés, hogy lassan már mindenkinek van diplomája, és lehet hogy olyan tárgykörben, szakmai irányultságban, amelyben soha nem is fog dolgozni - ténykedni.

 Jelentkezik erre vagy arra a szakra , mert a haverja , a barátja , a barátnője oda jár, vagy mert ajánlották, vagy mert a szülei is abba a suliba jártak amely szakosodott az adott szakra, vagy mert kevesebb pont kell, vagy mert beszámítják a másik iskolában szerzett - hozott pontjait.

 Már az sem kis feladat, hogy valaki egyáltalán sikeresen vegye a felvételi akadályt, mert elég egyetlen kis hiba a felvételi jelentkező lapon, és már búcsút is inthetünk már a reménynek is, hogy hátha, hogy most, hogy végre ...

 Tanulunk, tanulunk, beszippant a gépezet, őrlődünk, szenvedünk, örülünk, aztán egyszer csak a talaj eltünik a lábunk alól, és ott állunk a küszöb előtt, mint Franz Kafka tragikus hőse a törvény kapuja előtt, ahova nem nyer bebocsátást.

 Kopogtathatunk, döngethetünk, rugdoshatjuk.

Van, aki szemtől szemben áll az ajtóval, és van aki kiskapukat keres, és jó állásba is kerül rokonok, haverok, puszipajtások, smasszerek által, ami nem ritka és nem életidegen eseménynek számít, hiszen ahogy egy dal is mondja : a lét számít és a kapcsolat .

 Van olyan ember, aki két diplomával sem tud elhelyezkedni, mert túltelítettség van az adott munkakörben , de olyan is akad , aki egy szakközépiskola végzettséggel menő banknál tölt be  vezető állást, mert pestiesen szólva ügyes volt, megcsinálta magának, kifusizta, kifizette, satöbbi .

 Rengetegen sláger, top szakokra mennek, ahol Ők is tudják hogy többszörösét termelik ki annak a mennyiségnek, amelyet elbírna az ország, de nem törődnek vele, mert majd csak lesz valahogy.

 Egyre többen próbálnak szerencsét külföldön, pölö Angliában, mint bébi szitter, vagy mint az egyik haverom, aki vakoknak intézi el a bevásárlásokat.

 Több ismerősöm is egyébként az említett szigetországban ténykedik, hogy hátha ott megragad, vagy egy kis pénzzel a zsebükben, itthon már könnyebben boldogulhatnak, tapasztalatokat is szerezve.

Az ember elkerül otthonról, ha van- ahova mehet .

 Vagy haverokkal összedobva a kis pénzüket egy albérletben, vagy valamelyik rokon jóvoltából egy kis házhoz jut.

 Kezdheti a forintok egymásra építését, élére állítását hogy megszerzzen magának egy kis fészket, ahol otthon érezheti magát, ahol eltudja képzelni életét.

 Bár mint mindig, a tehetősebbeknek megy könnyebben a lakás szerzés is.

Pénzből lehet, pénz kreálni, ugye.

Az egyik, egyre többször emlegetett dolog az élethosszig való tanulás, hiszen a világ napról - napra, percről - percre változik, és a hír, az információ egyre nagyobb terepet tölt be, annál a hatalom aki előbb tudja meg a hírt.

 Egy életben átlagosan hatszor változtatunk munkahelyet, és ezt még a jobb és szerencsésebb esetnek mondhatom.

 Ezért nem lehet szemellenzőt viselni, nem lehet csak egy irányba szakosodni, és abban reménykedni, hogy a tízen vagy húszon évesen szerzett tanulmányainkkal ellehetünk, mint a befőtt , és abból kamatoztathatunk majd .

 Kurzusokat, gyorstalpalókat kell, vagy ildomos elvégezni, hiszen erre külön pontok, elismerések, vállveregetések, puszik, pénzek járnak. És jobban fixálhatjuk a helyünket az irodában vagy bárhol, persze és feltéve, ha nem jön a főnök fiatal, csinos lánya, és ki nem túr minket a helyünkről, mert ahogy a sport világában- ha valaki elhagyta a misztikus harmadik ikszet, bár öregnek számít, attól függetlenül hogy mit bír.

 Aki harminc éves koráig nem csinál karriert,- az feltehetőleg nem is fog , vagy nagyon nehéz dolga lesz .

 Már elmúlt az a világ hogy egy munkahelyről megyünk nyugdíjba.

Az élet kiszámíthatatlan, és senki sem jósolhatja meg, hogy hol fogja végezni, merre viszi az élet szele.

 Lehet, hogy aminek tanult, olyan munkát fog végezni, ideig - óráig, de az is lehet, hogy közgazdászként vagy filozófusként, egy anyahajón lesz bárpincér az ember.

 Tiszta Rejtő Jenő regény, nem ?...

De az biztos, hogy nem mes,, és hogy nem babra megy a játék .

 Ismerek olyan hajléktalant, aki irodalom tanár, diplomával, és két nyelvvizsgával , de még sincs munkahelye, mert elmúlt 45 ! éves, és mert nincs bejelentett lakása .

 Ilyen ez a világ.

Olyat is ismerek, aki Intézményi Kommunikátor szakon végzett, de jelenleg egy internetes újságnak ír cikkeket, szösszeneteket, kis elmélkedéseket, okoskodásokat, verseket, poémákat. ...

 Remélem, nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy az illető én lennék. ...

A dolgozat írása közben Pilinszky János egy verse jutott az eszembe, mikor magáról szólva a zseniális költő azt ecseteli, hogy ő akkor is kopog, ha egy szobából kifelé szeretne menni. ...

Móritz Mátyás

2005. Január 23.

Budapest