Amióta összeomlott a Szovjetunió, kiléptünk a Kelet félévszázados zárt környezetéből, már nem Bulgária dívik. Az emberek szíve a rendszerváltás után már nem a bolgár partokért dobban, addigi becses helyüket a görög szirtek váltották fel. A szigetekkel megspékelt görög partok váltak az elsőszámú célpontokká, valljuk be nem véletlenül. Az elsőként megnyílt, turistautakat szervező cégek buszai is elsőként az európai kultúra bölcsőjébe siettek. Görögország azóta sem veszített semmit vonzerejéből, sőt a rendszeres nyári vakációk után mára már magyarul köszönnek a vendéglátók.
Görögországig hosszú az út, s ahová írásomban invitálom a kedves olvasót talán a legmesszebbi sziget. Korfu, Kréta és Rodosz után egyre többen látogatnak el Kos szigetére is. A Dodekániszosz szigetcsoport egy tagja, s inkább Törökországhoz van közelebb semmint a görög félszigethez. Nevét alakja miatt egy vadon élő állatról, a kosról kapta. Látnivalókban és romantikában bővelkedő picinyke hely, mégis legnagyobb városa, Kos tízezer lakost számlál. Partjait az Égei-tenger mossa, éghajlatát pedig az igazi mediterrán klíma teszi ragyogóvá. Télvíz idején sem mutat a hőmérő higanyszála 15 celsiusnál kevesebbet, a nyári forróságot csak a magas páratartalom keserítheti meg.
Ha egy görög helység esetében nem szólunk annak mitológiai hátteréről, attól félek Zeusz az elmúlt egy hét villámainak háromszorosával sújtana ránk. Így most sem kerülhetjük ki, hogy ne írjunk Aszklépioszról, az orvoslás és gyógyítás istenéről. Apollón és Korónisz nimfa gyermeke volt, de hűtlensége miatt anyját megölte Apollón, így a gyermek Aszklépioszt Kheiron kentaur nevelte fel. Itt tanulta ki a gyógyítás csínját-bínját, végül Zeusz ölte meg egyetlen hatalmas villámcsapással, mert a mítosz szerint tudományával halottakat támasztott fel. Kos szigetén az ő tiszteletére állítottak szentélyt, mely a mai napig látogatható, a városközponttól pár kilométerre. Aszklépionnak mára csak a romjai maradtak, de így is láthatóvá válik az a gyógyközpont, ahová Hellász polgárai felépülni jöttek. Apa és fia közös jelképe a kígyó, mely mindenhol a világon az orvoslás és medicina szimbóluma lett. Úgy tartják Hippokratesz is az ő leszármazottjuk volt. Az orvostudomány megalapozója, a filozófus tanító egy platánfa alatt okította követőit. Ennek a fának a hajtásából egy új fa nőtt, mely ötszáz éve áll Kos központjában, hogy áthassa az ideérkezőket, és általa rácsodálkozzunk arra az évezredes kultúrára, amely nyomdokain Európa nőtt fel.
Természetesen a romok és templomok mellett szót kell ejteni a görög étkekről is. A hangulatos városkában és üdülőfalvakban a napközbeni perzselő meleg miatt este pezsdül az élet. Fénylő bazársorok, csalogató tavernák, talpalávalónak Zorba, koccintás ánizslikőrrel, Ouzoval vagy Metaxával a lemenő nap fényében. Bátran kostóljunk bele a gazdag ízvilágú konyhába: tzatziki saláta, muszlaki, töltött piták, az eredeti feta sajt jófajta görög borral csúszik igazán. Az édesszájúaknak baklava dukál.
Járjunk bár egész nap, fürdőzzünk a kristálytiszta tengerben, a görög lakosok vendégszeretete mindenhol körülvesz. Értékeinket nem kell féltenünk, e picinyke, de annál lenyűgözőbb szigeten nincs bűnözés, nincs szmog, csak töltekezés. Kár, hogy drachmával csak napokig bírjuk!
