A szép, régi, budai bérház hagyományos beosztású lakásában - ahogy minden hasonlóban - hatalmas, ablaktalan hall foglalt el sok-sok, a modern családok számára nehezen kihasználható négyzetmétert. Az átalakítás során nem volt kérdés, hogy a teret egybenyitják a nappalival, és az így természetes fényhez jutó területen helyezik el a konyhát.
Tér van is bőven,
az átlagosnál jóval nagyobb főzőhelyiség lett a végeredmény. Ami ennek ellenére nehezítette a berendezést, hogy a közlekedőfunkció továbbra is nagyon fontos, hiszen e helyiségen keresztül jutunk az előtérből a nappaliba. A tér közepét tehát, hiába a nagy alapterület, üresen kellett hagyni. Másrészt a nappali és az előszoba felé nyíló ajtók megszüntetése ellenére is számos helyiség bejárata nyílik innen, így valójában csupán két bútorozható fallal lehetett számolni. Ezeket szinte plafonig beépítették, a sok szerkény elnyel minden szükséges kelléket. A tárolóhelyek számát növelik a magas felsőszekrények is, melyek felső része is használható, tekintve, hogy méretezésüknél figyelembe vették a háziak magasságát. A szemközti, ajtókkal szabdalt felületre csak a szabadon álló, kétajtós, amerikai típusú hűtő került.
Az elrendezés érdekessége
az L alakú konyhát az egyik szárnyon lezáró, szemmagasságban beépített mosogatógép. A háziak kérése volt ez a szokatlan megoldás, mivel véleményük szerint hajolgatás nélkül sokkal praktikusabban
használható a gép. Az elhelyezés egyébként a szemnek is kellemes, hiszen a magasabb elem lezárja a bútor vonalát, mintegy befejezetté teszi a konyhát az előszoba felé. A sarokba helyezett főzőlap a bútor középpontja, ettől indulva szinte szimmetrikus az elrendezés. Az alsó szekrény jelentős részét mély és széles fiókokkal használták ki, az egyetlen oldalra nyíló elem a szemetesedényt rejtő ajtó. A hosszú fiókok mellett nemcsak a praktikus tárolás szól, hanem az is, hogy a kevesebb fiókhoz kevesebb vasalatra van szükség, ami csökkenti a költségeket. A szimmetria jegyében a bútort mindkét oldalon konyhagép zárja le. A kávéfőző alá került a beépített mikrohullámú sütő, amely egyébként az egyetlen, más családból származó háztartási gép a helyiségben. A váltást az indokolta, hogy a többi esetben választott márka kínálatában nem találtak az elrendezéshez illő, lefelé nyíló ajtajú készüléket.
Világos bézs színeket
választott a tulajdonos az egész lakásba, így természetesen a nyitott tér hangsúlyos elemeként a konyhába sem kerülhetett más árnyalat. Az ablaktalan helyiség esetében ez jó döntés is, hiszen a nagy tér a világos falakkal és bútorzattal ellensúlyozza a kevés természetes fényt, bár talán jellegzetesebbé, hangsúlyosabbá tehetné a szobát valamilyen kiegészítőként használt élénkebb, sötétebb árnyalat. Persze nehéz lett volna ezt megoldani, hiszen ennek a konyhának az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szigorúan követi a minimál lakberendezés alapelveit. Nincsenek felesleges díszek, cirádák, minden praktikusan egyszerű, és első pillantásra - főképp pedig első tapintásra - érezhetően kiváló minőségű. Az
egyszerűség mellett érdemes felfigyelni a tökéletesen kidolgozott részletekre, ennek köszönhető ugyanis az összkép szépsége. Az egyszerű, harmonikus és praktikus konyha látványát két anyag, a tölgyfurnér és a Corian® határozza meg, amely teljesen homogén felszínű, szennytaszító, karcálló, könnyen tisztítható anyag, melegebb tapintású a kőnél vagy a fémnél. Bármilyen forma képezhető belőle, egyedileg, a helyszín adottságaihoz illeszkedve gyártják le. Ebben az esetben a munkapult mellett az általában csempével burkolt falfelület is Corian®-ból készült, tökéletesen pontos illesztésekkel, így a felület olyan hatást kelt, mintha egyetlen darabban öntötték volna.
Praktikus részlet
a speciális kialakítású csepegtetőtálca, amely nem vesz el helyet a munkától, hiszen alacsony vájatai miatt akár munkafelületként is használható. A szennyeződés, maradék pedig könnyedén a mosogatótálcába mosható róla. A tölgyfurnér bútorfront választását az indokolta, hogy a beltéri ajtók - amelyekből több is található a konyhában - mindegyike ilyen anyagból készült. Szépségét a fa erezetének az egész felületen összefüggően futó rajzolata adja. Az ilyen hatás eléréséhez több faanyagra és igen precíz asztalosmunkára van szükség - amiben nem volt hiány a tavaly az Év Asztalosa pályázat döntőjébe jutott Macsali Zsolt esetében -, ám drágábbá is teszi a bútort. Mindezért a különleges, nyugodt és természetesen szép végeredmény nyújt elégtételt.
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/2. számában jelent meg.
