Legtöbben persze a fix számokra esküszünk, szeretteink, családtagjaink születési dátumait játsszuk meg ilyen-olyan kombinációkban, de azért léteznek meglepő ikszelési módszerek.

Barátnőm családjában például, amíg kicsik voltak a gyerekek, hétről hétre házi lottósorsolást rendeztek. Apukájuk, aki szakmája szerint esztergályos volt, kilencven fagolyócskát készített, megszámozta őket, a gyerekek pedig ezekből húzták a família adott heti nyerőszámait. Találkoztam már olyan nagypapával is, aki ugyan megtartotta az ikszelés rítusát magának, de hogy a szűz kéz hozta szerencsét se kergesse el, arra kérte unokáit, köpdössék meg kicsit a szelvényeket feladás előtt - biztos, ami biztos...

Akadnak olyanok, akik megálmodott számaikkal játszanak vagy éppen úgy sejtik, azért nem nyertek, mert mások fekete mágiával befolyásolták a sorsolás végeredményét. Argentínában megtörtént, hogy egy jósnő beperelt egy lottóárust azért, mert állítása szerint a férfi éjjel belopakodott az álmába és kileste a később nyertesnek bizonyult számokat.

A lottózásban is lehet romatika, legalábbis erre jöttem rá a könyvtáros nénit hallgatva, aki megvallotta, hogy mióta évtizedekkel ezelőtt a férjével a munkahelyükön megismerkedtek, azóta játssz meg a fix családi évszámok mellett azoknak a busz- és villamosjáratoknak a számát is, amelyeken nap mint nap együtt zötyögtek munkába....

A furcsa módszerek toronymagas győztese talán mégis édesapám. Ide s tova harmic éve lottózik, ma már csak "kocajátékosnak"  nevezhető, de volt idő, amikor minden héten megjátszotta a maga tippjeit.

Virágkorának stratégiája az volt, hogy a szelvényből kivágta a számokat és először fujkálással, majd rázogatással próbálta kipuhatolni a sors akaratát.

Később, amikor csau-csau kutyánk lett, egy délután arra értünk haza, hogy a nappaliban térdel és a kutyus nyelvéről szedegeti a számokat.

A történethez tudni kell, hogy a csau-csaut Ázsiában szerencsekutyaként tartják számon, többek között különleges, kékeslila nyelve miatt.