Úgy tartották, hogy a téli napforduló idején kiszabaduló gonosz szellemek ellen az élet örökzöldje, a fenyőfa védelmet nyújthat; a Nap születésének ünnepén fűzfavesszőből koszorút fontak, és borostyánt, fagyöngyöt, magyalt csavartak köré.

Nálunk egyes források a karácsonyi életfát vagy termőágat - amely Jézus családfáját is jelentette - tekintik a karácsonyfa elődjének, némely néprajzkutatók pedig - mivel karácsony napja az első emberpár, Ádám és Éva napjára esik - kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is.

A gyertya a keresztény vallásban Jézus szimbolikus jelképévé vált: miközben a gyertya ég, és fényt ad, maga is megsemmisül, ahogyan Krisztus is meghalt, hogy megváltsa az emberiséget. A világító láng, az égő kanóc és az olvadó viasz egysége a szentháromságot testesíti meg. A piros bogyós, tüskés levelű magyalt pedig mint a keresztfán szenvedő Krisztus vérének és töviskoszorújának jelképét tisztelték.

Karácsony ünnepének szimbóluma a feldíszített fenyő, legyen az fa - élő luc-, ezüst-, jegenye-, normann vagy erdei feketefenyő, netán praktikus, évente elővehető műfenyő - vagy ágakból kötött, asztalra való fenyőcsokor. Karácsonyi fenyőt először az 1600-as évek elején a németországi Elzászban állítottak fel, majd ottani elterjedésével az azt követő évszázadokban - ahogy a német kivándorlók vitték magukkal szokásaikat - meghódította szinte az egész világot.

Magyarországon elsőként a nemesi és a módosabb polgári családok állítottak fenyőfát karácsonyra az 1800-as évek első felében, általános szokássá azonban csak a múlt század elejétől vált. Akkortájt ezüstszálakkal, papírvirágokkal, almával, dióval és különféle házi süteményekkel, például mézeskalács-figurákkal díszítették a fákat.

A gyertya mint díszítőelem karácsonyra csak a 18. században jelent meg Európában, szélesebb körben pedig az 1850-es évektől terjedt el. Ekkortól lettek egyre népszerűbbek az üveggömb díszek is, miután az üvegtükör-készítésben a korábbi mérgező, higanyos technológiát felváltotta a német vegyész, Justus Liebig báró találmánya, a ma is használt ezüstözéses módszer.

A különféle gyermekjátékok - fakockák, fabábok, kirakós játékok - a 19. század közepétől-végétől kerültek a fára, illetve a fa alá, és a selyembe csomagolt aszalt szilvát, más gyümölcsöt is ekkortájt váltotta fel az - egy francia cukrász által gyártott - fényes papírba csomagolt bonbon, majd jött ennek az utódja, a jellegzetes magyar édesség, a - Jókai kifejezésével élve - "szalonczukkedli".

S hogy milyen díszbe öltözik manapság az otthonokban a karácsonyi fenyő? Az a családi hagyományok, szokások mellett a piaci kínálattól is függ. A választék díszekből is, szaloncukorból is évről évre egyre bőségesebb, ma már nem nehéz megtalálni az ízlésünknek megfelelőt.

S persze - mint mindenütt - itt is vannak divatirányzatok, a díszítőelemek szín- és formaváltozása szinte évente tetten érhető. Idén például - állítja Peseji Krisztina, évek óta ezen a területen dolgozó árubeszerzési vezető - a finoman díszített, nem "agyonpakolt", egyszínűbe öltöztetett fenyő a trendi, legyen akár mű, akár valódi. Tehát kevesebb girland - füzérdísz -, néhány színes toboz, azonos méretű és színű üveggömbök, több égő, gyertya jeleníti meg az újszerűt.

 

SZE