#img2#Csak úgy repülnek a hetek és kicsi babánk nő, mint a gomba - 10 hetes korára sikerült megdupláznia születési súlyát. Néhány napos fényképeit elnézegetve meg kellett állapítsam, hogy a parányi, vézna lábú, Milne Malackájára formázó újszülöttkénk, hurkás-tokás Micimackóvá változott. Ám a nagy étvággyal együtt más is jár. Eddig azt hittem, hogy a "nyakig kakis" kifejezés amolyan túlzó kakofemizmus. Tévedtem. Való igaz, hogy "a kisbaba: az egyik végén hangos, a másikon gátlástalan" (Ronald Knox).
Micimackónk igazán derék: szülőkímélő üzemmódban működik. Nappal 4, este és éjjel 5-6 órás időközökkel kel, remek az étvágya, jó alvó és haladó nézelődő. Hasfájására is találtunk gyógymódot, ez pedig a bébi hibernálása. Ha kiviszem sétakocsikázni, a hidegben hamar elszenderül és ilyenkor a fájó pocak sem ébreszti fel. Ennek következtében 2 órányi járásra a környék összes zegzugát kívülről fújom, már most. (Sebaj. Sejtettem, hogy ez számomra nem a nagy földrajzi felfedezések időszaka.) Kisfiam viszont a szabad levegőn való nagy alvásban úgy elfárad, hogy a következő etetés után még nagyobbat alszik. Dupla haszon!
Bébink igazán mindent bevet, hogy szakirodalomból jeles édesanyját teljesen zavarba hozza:
eszik cumisüvegből is és szopizik is; alszik hason is meg háton is; elalszik cumival vagy anélkül is; öt percnél tovább nem szeret kézben lenni, és amint elálmosodik, követeli, hogy tegyük le a kiságyába. Sutba a használati utasításokkal...
Az is megérne egy disszertációt, hogy mit látnak a babák, amikor erőteljes összpontosítással, hosszan nézik a semmit. Próbáltam megfejteni, vajon mi lehet a fejem fölött a levegőben olyan érdekes - hacsak nem igaz a feltevés, miszerint a babák látják az angyalokat. Ez mindent megmagyarázna.
Végre elérkezett a hőn áhított első mosoly is! Semmi kétség nem fért hozzá, hogy valódi, sugárzó, őszinte, széles mosolyban van részem - örömömet némiképpen tompította a bennem motoszkáló gyanú, hogy a mosoly valójában nem is nekem, hanem tejet adó testrészemnek szólt...
FKM
